#első
Tudjátok, belém égtek a nem aranyérmes, a döntőkön kiesett olimpiai úszóink (a mieink!) kétségbeesett, sírás határán álló nyilatkozatai a medence szélén. (A finoman szólva is… tapintatlan riporteri kérdésekre.)
Annyi munka, áldozat után, látni őket megomlani. Persze, mondhatnánk, a versenysport erről szól, meg kell tanulni kezelni a pszichés részét is. Meg hát. Ti honnan tanultátok meg? A mai napig visszhangzik az alsós tanító nénim hangja a fülemben “Egy ötös tanulónak a négyes rossz jegy.” Húsz évvel később, gyakran gondolkozom rajta, hogy ez a teljesítménykényszer, ez az állandó maximalizmus juttatott el ide, ahol most vagyok? Vagy teljesítettem volna szorongás, a belém ivódó elégedetlenség nélkül is? Komoly a kérdés.
Mindannyian ismerjük azt az utolsó adrenalinfröccsöt, ami átlök a félelmeken, akadályokon, feledékenységen, tűréshatáron. Honnan kell ennek jönnie ideális esetben? Szoktam viccelődni vele, hogy ismerem már a határaimat – tudom, hogy hogyan lépjem át őket, amikor az kell a sikerhez. 🙂 Büszke vagyok rá, hogy kőkeményen és fegyelmezetten tudok dolgozni, akarni, tenni, hinni. De nem tudok mindent elsőre jól csinálni. Van, amiben elbukom. Amikor fogalmam sincs róla, hogy mi a jó. Bevághatom a sarokba az értékítéletem, nincs hova nyúlnom támpontért! Pedig én csak azokat az értékeket, azt a ritmust keresem, ami boldoggá tesz. Amitől egyszerre látszom sikeresnek a világ előtt és érzem eredményesnek, hasznosnak saját magam. Ez a keresés nem megy gyorsan. Hibázok újra és újra. Nem, hogy első nem vagyok, versenymezőnybe sem jutok.
Persze, ha valaki másról lenne szó, akkor mondanám, hogy ez triviális, ilyen a dolog természete, nem kell ezen őrlődni… Ha magamról, akkor a belső elégedetlenségemmel megfejelve, néha egyszerűen kilátástalanul kétségbeejtő érzés. De tudom: keresek, tanulok és ehhez hozzátartozik, hogy így huszonévesen már ne rettegjek a tévedéstől. Úton vagyok. Számomra minden sikertelenség és kudarc közepette ez ad egy perspektívát. Ti hogy birkóztok meg a nyomással?
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
