#élményvagytárgy
Nagyobb élmény, pici tárgy.
Az a teóriám, hogy 22 év felett az emberek megveszik maguknak azokat a tárgyakat, amiket igazán szeretnének az életükbe, ezért én inkább a közös élményt választom és én is azt kérek mások Jézuskáitól. Valami olyan ajándékot keresek, amit tudom, hogy együtt élveznénk és közben figyelhetünk egymásra: egy közös utazást vagy vezetett túrát, színházjegyeket, állatkerti belépőket, ilyesmit. Persze a házi készítésű kis édességek vagy gyertyák sem maradnak el szenteste, de azokból általában mindenki egy-egy egyencsomagot kap. 
D-vel a tavalyi karácsonyi ajándéka utolsó élményét idén az ünnepek előtti fogjuk felhasználni: elmegyünk majd a Tropicariumba halacskákat nézni.
Végezetül hadd meséljem el nektek az egyik legfontosabb élményajándékot, amit valaha kaptam:
A 30. születésnapomra Száva elvitt a Granny-project című filmre egy művészmoziba, ami arról szólt, hogy három nemzet három fiatalja hogyan kapcsolódott a nagymamáikhoz és hogyan ismertették össze őket egymással. Ez az ajándék és a beszélgetésünk volt a nagymamám elvesztése utáni gyászfolyamat egyik meghatározó lépése és azóta is hálás vagyok, hogy ezt kaptam, nem egy szép sálat vagy zoknit. Pedig azokat is szeretem.
Nekem ezt jelentik az élményajándékok: nem csak azt a pár órát, amit együtt töltünk általuk, hanem a kapcsolatot, ami az ajándékozó és az ajándékozott között van.
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
