#életmódi
„A glutén az, ami a tejben van?” – kérdezte tőlem a pincér.
Hm.
„Nem, nem az. A glutén az, ami a lisztben van” – és megnyomorítja az életemet, tettem hozzá magamban.
Oké, így csak azoknak magyarázom, akiknek már a laktóz sem volt meg, mert valójában a glutén az a fehérje, ami a búzában, árpában, zabban és rozsban van. (A zabban csak az ipari előállítása miatt, így, ha a zabot megfelelően tiszta körülmények közt kezelik, fogyasztható.)
Nem eszem még továbbá szójaszármazékokat, olajos magvakat és a cukrot is próbálom annyira elkerülni, amennyire csak lehetséges. 4 évig vegetáriánus is voltam mindezen feltételek mellett, de a cukorra való odafigyelés mellett fel kellett adnom az elveimet. Bár magamnak tudtam olyan jellegű ételeket készíteni, ami minden kritériumnak megfelelt, gyakorlatilag esélytelen volt, hogy az otthonomon kívül bárhol is fogyasszak bármit. Márpedig sokat vagyok úton és nincs mindig időm előre elkészíteni az ételt és/vagy megmelegíteni azt.
Lassan 5 éve diétázom a gluténra, 3 éve a szójára, és 16 éves koromtól egészen tavalyig a laktózra is (az szerencsére kiderült, hogy mégsincsen). Tavaly óta figyelek tudatosan a cukorra és a magvakra.
Bár sokan azt mondanák, hogy én is csak ilyen „divatdiétázó” vagyok, de pont nem érdekel. Látom, hogy honnan indultam 5 éve, hogy mennyire rossz állapotban voltam és azt is, hogy hol tartok ma. Bátran mondhatom, hogy rengeteget javult az életminőségem a diéták hatására. És ezek közül csupán kettőt javasolt orvos, a többit magam kísérleteztem ki, étkezési naplóval, rengeteg odafigyeléssel és utánajárással.
Azt ajánlom tehát mindenkinek, hogy figyeljen oda a teste jelzéseire és merjen maga a tettek útjára lépni, hiszen az vagy, amit megeszel – az elmúlt 5 év bebizonyította számomra, hogy ez teljesen így van.
– Dóri –
PS: a képen amúgy a saját készítésű glutén-, szója- és magmentes, alacsony szénhidráttartalmú tonhalas pizzám láthathó. Ilyen szomorú az én szigorú diétám 🙁 (se)
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
