#éjjelálmomban elszabadul az agyam. Színes képek kavalkádja vár éjszakánként: akciófilmbe illő jelenetek, akrobatikus ugrások, átrepült távok, elemzések és táblázatok ezrei, üzleti döntések, sportosan vezetett autók, hozzám közel álló emberek arcai váltakoznak, a nappalaimnak megfelelően. Néha vissza-visszatérek ugyanabba a házba, ugyanabba a történetbe, miközben emlékszem a korábbi álmomra is: tudom, hogy melyik sarkon lépjek vissza, melyik fiókban hagytam a keresett tárgyat. Nagyon, nagyon ritkán, de előfordult olyan is, hogy meghaltam: éreztem a lövés találatát a testemen, az eluralkodó fájdalmat, a vér forróságát, a kihunyó tudatomat.
Nem mindig pihentető aludni és nem mindig egyszerű felébredve a helyére tenni a szinte már valóságnak tűnő képeket. Mégis, azt hiszem, szeretem ezt a kontroll nélküli képzajlást és a nappal kapott információk helyezkedését, feldolgozását. Nagyon meglepődtem, amikor egyszer elmesélték, hogy vannak, akik nem színesben álmodnak és hogy halálról nem is lehetne álmodni.
Ti hogyan álmodtok? 🙂
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!