#egynapveled
Az elején azért egy kicsit aggódtunk, hogy milyen lesz egy munkahelyen dolgozni. Azóta szerintem szuperül beállt a napirendünk, és tökre élvezzük, hogy egész nap együtt lehetünk.
Reggelente legalább két ébresztő biztosítja, hogy mind a ketten felébredjünk (nagyjából) időben, bár még ez sem elég ahhoz, hogy ne L. üldögéljen még vagy 5 percet az autóban, mire én elkészülök. 🙂
A reggeli rutin része, hogy L egy kávéval a kezében a monitort bámulja, amíg képes nem lesz megbirkózni a világ dolgaival, én addig megreggelizem és a kutyát is megetetem. Mire ezzel végzek, beszabadulok a fürdőbe, L pedig pont eddigre felocsúdik és megeteti a csirkéket. Fogmosás, fésülködés, öltözködés, aztán indulunk az irodába. Egyikőnk sem szereti különösebben a homeoffice-t, a lehetőség tök jó, de igazából mindig annyi a tennivaló a ház körül, hogy ha otthon maradunk, minden halad, csak a munka nem. Így, ha tehetjük, bemegyünk dolgozni.
Bár egy épületben vagyunk, különböző szinteken és szobákban dolgozunk. Emiatt nagyjából ebédig nem is látjuk egymást, azt viszont megpróbáljuk mindig együtt elfogyasztani, utána pedig ki-ki megy a saját kuckójába, vissza a kerékvágásba.
Nagyon szeretem, hogy bármi katyvasz van, nem sikerül valami vagy csak felhúzom magam, L-hez mindig lemehetek morogni vagy súlyosabb esetben egy szál cigire. És azt is nagyon szeretem, ha néha ő ugrik fel hozzám tanácsért. Szerintem tök jó, hogy mindig ott vagyunk egymásnak egy karnyújtásnyira. Néha Ellie is bejön velünk dolgozni, olyankor időnként az udvaron is összetalálkozunk, hogy megfuttassuk picit a kutyát.
Este én már hamar elindulnék, szép helyen dolgozunk, de egy idő után azért már szívesebben lennék otthon – ezért jellemzően nekem sokkal hamarabb elérkezik ez a pont, mint L-nek, és én már indulnék haza, tennivalók ide vagy oda. Hazafele, ha kell, beugrunk vásárolni, de többnyire inkább csak megbeszéljük, hogy kinek milyen napja volt, hogy haladnak a projektjeink.
Otthon megetetjük a kutyát, nyáron pedig még egy utolsó sétára kiengedjük a pipiket is (télen már sötét van, mire hazaérünk, a madarak pedig napnyugtával maguktól elvonulnak aludni, így ebben az időszakban nem sokat látunk belőlük hétköznaponként). Az esti vacsihoz megnézünk egy sorozatrészt (vagy általában többet), aztán, ha tehetjük, korán fekszünk, hogy másnap foroghasson tovább a kerék.
Szeretem, hogy egy helyen dolgozunk, hogy ismerjük a kontextusokat, értjük a dörgést és hogy ott vagyunk egymásnak egész nap, ha a másiknak szüksége lenne valamire. Szerintem nagyon szerencsések vagyunk. 🙂
– Dóri –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
