Válassza az Oldal lehetőséget

#egyetemiévek

2017.09.13.

#egyetemiévek

Itt volt először mindegy, hogy hány éves vagy, hogy szegény vagy-e vagy gazdag, hogy irodalmi folyóirat főszerkesztője vagy gázszerelő az apád. Felszabadultam. Itt végre elfogadtak. Nem szereztem életreszóló barátságokat, nem voltam szinte egy bulin se. Hatalmas volt a szakom, de összejött egy kb. 30 fős csoport, akikkel tanultunk, odavoltunk a kapott információkért, haladni akartunk, elmélyülni a saját területünkben.

egyetemiévek - diploma a kézben

Mindenkinek megvolt a maga nehézsége: vagy azért, mert látástól vakulásig dolgozott, vagy azért, mert nem vehetett fel egy fontos kurzust, mert a rokona tartotta. Tudjátok, mindenkinek a maga keresztje.

A tanároktól nem féltem, nem tartottam – aki hagyta, azt tiszteltem. Aki az óraadás helyett hittérített, politizált, embereket szégyenített meg a nevük miatt, vagy ájuldozott tőlük a rokonaik miatt… hát azt nem tudtam tisztelni, szemtől szembe sem, hiába üvöltött az arcomba vagy fenyegetett dagadó erekkel a halántékán. Ahhoz úgy álltam, hogy az én adómból kapja a fizetését, üvöltözés helyett talán végezze a munkáját. De ez volt a kisebb százalék.

A tanárok többsége hihetetlenül inspiráló személyiség volt. Volt, aki 85 évesen bejött és 60 évnyi tanítás után 40 percig magyarázta nekünk, hogy mi a metafora. Mert az egy fontos anyag és mindenkinek meg kell értenie. Ilyen szakmai alázatot azóta se tapasztaltam, és a mai napig lenyűgöz. Vagy az a PhD hallgató, aki családos emberré válva kereshetett volna jobban fizető állást, de ehelyett minket tanított estékbe nyúlva, hihetetlen lelkesedéssel és oltári jó humorral modern filológiára.

Itt már kitalálhatjátok, hogy büfészakra jártam. Büfészakra, ahol megtanítottak, hogy hogyan szűrjem ki a lényeget néhány óra alatt egy többezer oldalas anyagból. Ahol megtanítottak több tízezer oldalt feldolgozni, ahol megtanítottak írni, gyakorlatilag szinte bármit. És ahol egy életre megtanultam, hogy a tudományterületeket nem választja el egymástól betonfal és mennyire inspiráló dolog az interdiszciplinaritás.

Megadták azt a műveltséget, azt az ősi-ókori gyökeret, amivel a szavak mélyére juthatok, és azt a kortárs-modern felfogást, amivel értelmezhetem és perspektívába helyezhetem a világ dolgait. A szaktársaimmal a mai napig összekötnek a közösen átélt kurzusok, a hajnalig tartó röhögések chaten, a nehéz vizsgákra való készülések. Tudom, hogy kinek és hova dobjak egy e-mailt: ha segítség kell, megkapom.

Mire megkaptam a diplomámat, volt már 3 és fél évnyi munkatapasztalatom, egy rettenetesen hosszú olvasmánylistám 🙂 és hatalmas alvásrestanciám. Mégis, ezek az egyetemi évek, minden nehézség mellett, megadták az alapot az életemhez.

– Száva –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #egyetemiévek írásunkat is!

Ezek a posztok is érdekelhetnek:

Archívum