#egyetemiévek Mindig úgy képzeltem, hogy az ELTE olyan lesz, mint a filmekben a Harvard. Inspiráló beszélgetések, rengeteg tanulás, sok kávé, testvériség, HÖK-ös lobbizás, alumnikkal pajtizás, miegymás egy szép egyetemi buborékban.
Aztán az első év végén fura dolgot éreztem: unatkoztam. Ha valamit, akkor ezt rosszul viseltem már akkor is, így aztán elkezdtem egy OKJ-s jogi asszisztens képzést, olasz magánórákat adni, AFS-nél gyakornokoskodni, minden hétvégén zsonglőrködtem és lett egy komoly kapcsolatom. A jegyeim romlottak, a lelkesedésem nőtt.
Az egyetemi évek számomra nem arról szóltak, amit a katedráról tanítottak, hanem arról, hogyan lehet az egyetem a háttérországa és az alapja annak, milyen felnőtté válok. Az egyik legjobb barátnőm a csoporttársam volt, Olaszország és az utazás mai napig a szívem csücske, az olvasás és írás (a bölcsészkar legfőbb tevékenységei) pedig azóta is a mindennapjaim részei magánéletben, munkában, önkénteskedés során.
Közepes eredménnyel, de három év munkatapasztalattal, fél év külföldi tanulmánnyal, keresztbe-kasul átfordult önismerettel, kedves barátokkal és világra nyitottsággal diplomáztam 2011-ben.
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
