#egyébállatfajták
Körülbelül hét éves lehettem, amikor észrevettünk egy pici madárfiókát vergődni a teraszunkon. Szegény kiesett a ház falára épített madárfészekből. Anyuval óvatosan behoztuk és megpróbáltuk etetni, itatni, hogy túlélje az esést. Jó pár napig gondoskodtunk róla, de sajnos nem volt elég erős, hogy kibírja a fészek és a szülei nyújtotta biztonság nélkül. Legalább megpróbáltuk.
b
Azóta is emlékemben él, hogy milyen pici, törékeny volt és, hogy Anyukám mennyi gyengédséggel tartotta a kezében. Egy délutáni tanulásomkor Anyu bekiabált a szobámba, amikor hazaért. Nem egyedül jött. Egy kartondobozban lapuló kis vöröses szőrgombócot hozott magával. Nagyon megszeppenve nézett és rettentően picike volt az a talált cica. Macskusznak neveztük el az egyik macskaeledel reklám miatt. Imádtam Macskuszt. Kinti és benti cicus volt, nagyon bújós, de igazi házőrző. Gyakran lesben állt és megtámadta az újonnan érkezett vendégek lábát. Persze túlélhető volt, de nem volt kellemes érzés, az biztos.
Macskuszon kívül volt még egy cicánk, Maffi. Fekete, hosszú szőrű, nagyon-nagyon bújós. Majndem mindig velem aludt. A nyakamhoz szeretett odabújni, igazi, élő cicasálként. 🙂 Reggelente ő ébresztett, ahogy a kis mancsaival a paplanon lépkedett.
Tizenhat éves voltam, amikor először elmehettem a Sziget Fesztiválra. Rengeteg szuper élménnyel gazdagodtam, viszont van egy dolog, ami igazán bevésődött az emlékeimbe: Apukám felhívott, sajnos el kellett altatni a kutyánkat, Tódit, mert már nagyon beteg volt. Ő a második kutyusunk volt, de én mégis elsőként tekintek rá. Abban az évben érkezett a családunkba, amikor a kistestvérem. Emlékszem, amikor egy dagi kis szőrlabda volt, mindig körölöttünk somfordált. Ugrált, játszott, szeretett. Nagyon szeretett. Visszetekintve úgy látom, hogy sokkal több törődést is kaphatott volna tőlem. Amikor a fesztivál után hazamentem nagyon üresnek éreztem nélküle az udvart.
Huszonnegyedik évemet kezdtem, amikor a saját albérletembe megérkezett a saját cicám, Szösz. A Bakáts téren vettem át az ismerősömtől. Keservesen nyávogott a villamoson. Biztosan megijedt a sok zajtól. A férjemmel ő volt az első közös felelősségünk. Szösz életünk egyik legjobb döntése volt, hiszen így megtapasztalhattuk, milyen közösen gondoskodni egy kis élőlényről. Szöszt az első szülöttünknek tekintjük, ezért sok mindenben el volt kényeztetve. A lányunk születése előtt kapott egy társat, Sandyt. Egészen jól kijönnek egymással, bár néha összekapnak, de olyankor megmentjük őket egymástól. Imádom az állatokat és tisztelem őket.
– Zsuzsi –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!