#döntéseksúlya
Megtörtént már veled, hogy bárkivel beszélgettél, mindenki ugyanarra panaszkodott?
A barátnőm, hogy elege van a párkeresésből, a folytonos választásokból, egy másik barátnőm, hogy nem hiszi el, hogy a gyereknevelésben nincs nyugvópont, állandóan mérlegelni kell, a harmadik ismerősöm, hogy milyen már harminchoz közel karriert váltani, mennyire nehéz elhatároznia magát az embernek.
Mind ugyanazon a héten, amikor már a hajam hullott attól, hogy minden egyes telefonhívásnak, e-mailnek, minden apró helyzet megközelítésének súlya van.
Azt hiszem visszavonhatatlanul felnőttünk. Nem tudunk menekülni a döntéseink hálójából, a következmények meghatározzák a mindennapokat. Nincs lehetőség másodvéleményt kérni vagy pro és kontra listát írni, gyomorból kell eldöntened, hogy felveszel-e valakit, szakítasz-e, kérsz-e segítséget, kiállsz-e magadért.
A pasikat, hobbikat, tanulmányokat leváltották az együttélés, az ingatlanok, a pénzügyek és a karrier kérdései. Azt hiszem mindannyian azt vártuk, hogy eddigre már lesz bennünk valami, meglesz valami tudás, tapasztalat, ami miatt ez a felnőttesdi menni fog.
A döntések súlya megérkezett, de ez az extra bölcsesség nem jött vele. És ha nem akar az ember megkergülni, akkor nincs is más lehetőség, mint magabiztosan csinálni, gyomorból érezni és bízni a megérzésekben. Menni előre, aztán majd valahogy lesz – úgy még nem volt, hogy valahogy ne lett volna. Helló, felnőttség, asszem megjöttünk.
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
