Válassza az Oldal lehetőséget

#dohányzás – Dóri

2019.07.29.

#dohányzás
Kiültem a cseresznyefa alá és rágyújtottam egy szál cigire, hogy el tudjam mondani, mit is szeretek benne annyira. Pont két hete mondta egy barátnőm, hogy az ő leszokását az segítette, hogy be tudta azonosítani, minek a pótlására használta a dohányzást, mi az a válasz, amit a cigiben keresett.
Ez elgondolkoztatott engem is. Amikor 16 évesen elkezdtem dohányozni, nyilván a magabiztosságot kerestem benne, a feltűnésért gyújtottam rá. Azt szerettem volna, ha a barátaim látják, milyen laza és tökös majdnem-felnőtt vagyok is én tulajdonképpen. (Ebből is látszik, hogy nem voltam az.)

Ez pár évig vállalható mértékű volt, nem estem túlzásokba és megmaradtam a partidohányzás szintjén, ami nekem pont elég is volt. Végül akkor álltam le vele, amikor huszonpár évesen észrevettem, hogy az egész szokás kezdi beenni magát a napi rutinba, és alig várom, hogy órák után (én, a menő egyetemista) cigivel a kezemben vonuljak a villamosmegállóig. (FYI: az ELTE TTK északi épülete és a 4-6 villamosmegálló közti idő pontosan egy szál cigaretta.) Soha nem akartam dohányossá válni, ezért a felismerés pillanatában abba is hagytam az egészet.
De valahogy sosem tűnt el teljesen az életemből és letisztult az a sokféle vegyes érzés is, ami miatt anno szükségem volt rá.

#dohányzás naplemente
Ha most kéne megmondanom, mit keresek a cigizésben, azt hiszem, azt válaszolnám, hogy egy nagyon tipikus érzést, amit máshogyan nem tudok előidézni. Amikor egy hosszú nap végén egyedül rágyújtok egy cigarettára, ugyanaz a szomorkás, de mégis bizakodó érzés kerít hatalmába most is, mint Pécsen az albim előszobájának csempéjén vagy a lisszaboni tűzlépcsőmön üldögélve, esetleg a földöntúli naplementéket csodálva a corki erkélyemen, Írországban. Ezeknek a szertartásoknak az alkalmával tudok a legjobban elmerülni a bennem kavargó érzésekben, gondolkozni azon, hogy ki is vagyok én valójában és hova is tartok pontosan.

A tüdőmet átjáró és az orrom előtt kavargó dohányfüst egy csapásra utat nyit egy téren és időn túli Dórihoz. Azt hiszem, ez a személyiségem magja, és ennek az enigmatikus növénynek a füstjei segítenek hozzá eljutni és jobban megismerni.
Szerintem, ha a dohányzás a napi rutinom részét képezné, meg is kopna ez a misztikus átjáró. Én viszont szeretnék vigyázni erre a különleges kapcsolatra.

– Dóri –

Gyere, beszélgess velünk!  – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #dohányzás írásunkat is!

Ezek a posztok is érdekelhetnek:

Archívum