#dizájn
Épp arról írtam nektek, hogy jobb híján, számomra a dizájn csak a praktikum vagy a karakteresség felől megközelíthető. Kicsit pötyögtem, de hát a vége csak az volt, hogy nem nagyon van mondanivalóm a témában. Aztán hétfőn ülök angolórán és a csodálatos tanárnőm elém rakta ezt a videót. Megint többet kaptam, mint a beszédszerkezet és a kötőszavak elemzését egy nyelvórán. 🙂
Ingrid Fetell Lee csillogó szemmel mesél arról, hogy hogyan került kapcsolatba a dizájn kapcsán az örömmel, az öröm keresésével. Boldogság-e az öröm? Honnan és mitől jön? Egyéni vagy univerzális? Hogyan adhat egy fizikai megvalósulás örömet nekünk, pontosan milyen úton-módon? Mi köze a szimmetriának, a kerek dolgoknak és a vibráló, élénk színekhez az egészhez?
Rögtön megtaláltam a személyes kötődést a dizájnhoz és az esztétikumhoz, még ha egyik sem lesz soha igazán az én asztalom. De tudom, érzem, hogy a kissé elfekvő, harsányzöld fotel miért kell a lakásomba, – bárhol is lakom – és miért ez a kedvenc helyem a lakásban, miért szeretek onnan írni, a mellette lévő pink doboz tetejére pakolva a kávémat.
Ez a videó emlékeztetett arra, hogy mit adhat a dizájn a hétköznapi élethez és miért olyan fontos meglátni és megteremteni ezt az örömteli környezetet.
„Vannak olyan dolgok, mint a cseresznyevirágok és buborékok… úszómedencék és fára épült házak… hőlégballonok és műanyag, mozgó szemek… és fagylaltok, különösen azok, amelyeken szórócukor is van. Úgy tűnik, ezek a dolgok túlmutatnak életkoron, nemen és etnikumon.”
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
