#dehátezfiús Lehettem vagy 8, amikor divatba jöttek a kekizöld és vajszínű, egyszerű pólók, ilyen ezüstszínű csíkkal a mellkason. Baromira tetszett, úgyhogy megkértem anyut, hogy vegyünk egyet nekem. A ruhapiacon kiválasztottuk, és amikor megpróbáltam volna, akkor az árus nő kiakadt. Hogy NEKEM válogatunk?! De hát ez fiús! Megpróbálhattam, de mikor levettem, nem volt hajlandó eladni nekünk. Csak azt hajtogatta, hogy de hát ez fiús. A mai napig emlékszem rá, hihetetlen dühös és megalázott voltam már akkor is. Nekem az tetszett, basszus.
(Szerencsére anyu fogott, átvitt másik árushoz és megvette nekem ott. Évekig hordtam suliba, aztán később még sokáig otthoni pólóm volt, nagyon szerettem, szép vajszínű volt, puha és kényelmes.)
Ugyanezzel a hozzáállással találkoztam, amikor dobolni kezdtem. De hát ez fiús. Miért nem fuvolázok vagy hegedülök? Aztán amikor a matek felé fordultam. Miért nem a magyar felé? Ja, hogy az is megy, párhuzamosan? A matek akkor is olyan fiús. Amikor újságosztásból, fizikai munkából éltem vagy elkezdtem programozni tanulni, akkor már ritkábban mondták – megszokták, hogy javíthatatlan vagyok, a saját fejem után megyek.
Szóval én ilyen “fiús” lány vagyok?
Mert kemény vagyok gyerekkorom óta és megvédem magam, másokat és az igazamat, gondolkodás nélkül, verbálisan és fizikailag is, ha kell. Miért ne tenném?
Kinyitom a számat (ha kell, ha nem), és nem vagyok hajlandó csöndben maradni, ha valami rossz történik. Miért kéne ilyenkor udvariasan hallgatni?
Szeretek versenyezni, imádom a logikát és folyton tanulok valami újat. Mi akadályozhatna ebben?
Ha pedig kitűzök egy célt, akkor azt elérem, akkor is, ha éveket kell érte dolgozni, ha nélkülözni kell, a külsőségeken spórolni (és évekig magamnak vágni a hajam vagy turkálóból öltözködni) vagy éppen fizikai melót kell végezni hozzá. Mitől lenne ez hátrány?
Képes vagyok már annyit és úgy dolgozni, hogy ha kell, eltartsak belőle egy családot. Ellenvetés?
Ezek nem nemtől függő tulajdonságok. Kérlek, ne mondjátok azt soha a kislányoknak, hogy #dehátezfiús, mert húszon túl is emlékezni fognak rá. Pedig nem kell megváltozniuk és nem is biztos, hogy tudnak… A nők sem egyfélék, hanem ezerfélék. Én ilyen vagyok és higgyétek el, mégis, az utolsó porcikámig nő vagyok.
– Száva –
ui: A képen pontosan engem láttok, zombiölésre készen. Fun. 😉
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
