Válassza az Oldal lehetőséget

#csendeséj

2016.12.20.

#csendeséj Félek. Éhes és szomjas vagyok, mert hát, ha azt mondják neked, éjféltől kezdve már ne egyél és ne igyál semmit, akkor csak erre tudsz gondolni. „Ne gondolj a fehér elefántra!” – Köszi.

Kórházban vagyok éppen, gyomortükrözésre várok. Mivel annyira rettegek ettől a beavatkozástól, a Jézuskától idén egy altatást kaptam hozzá ajándékba. Átöltözöm a speciális ruhámba, készen állok a vizsgálatra. Az altatóorvos behelyezi a kanült, és én elkezdek sírni. Igen, még mindig sírok a félelmetes orvosi vizsgálatok előtt. Elkezdünk visszafele számolni.

Amikor a 6-oshoz érek, egy különös alak jelenik meg mellettem. Bemutatkozik, állítása szerint ő Karácsony Szelleme Dickens regényéből, és azt kéri, menjek vele, bár nem nagyon hagy más választást. Kézen fog és kivezet a szobából. Egy pillanatra még látom anyáékat, ahogyan a folyosón várakoznak, aztán az egész eltűnik. Suhanunk végig a Budai úton, pörög visszafelé az idő. Nagyobb és kisebb havak, forróbb és kevésbé forró nyarak. Megérkezünk a szülőházamhoz. Látom az óvodás önmagam, ahogy izgatottan várom, hogy az angyalok befejezzék a karácsonyfa feldíszítését a másik szobában. Egyszerre tűnik hatalmasnak és nagyon kicsinek a régi lakásunk.

Tovább utazva látom az első karácsonyunkat az új lakásban. A valaha volt legcsodálatosabb ajándékok várnak a hatalmas fenyő alatt: egy gyönyörűséges mosolygó ceruzákkal díszített forgószék az új szobámba, egy nagy térkép, és az Usborne gyermekenciklopédia. Annyira vágytam ezekre a dolgokra, és olyan boldog vagyok.

Aztán hirtelen a távoli nagyszülőknél vagyunk, ebben az évben náluk ünnepelünk. Azt hiszem, biciklit kaptam, mert a szállingózó hóesésben is kimegyek az utcára tekerni. Emlékszem a kéményekből felszálló füstre, a füst szagára és a nagy fehérségre.

Aztán ugrunk az időben. Már nagyobbak vagyunk a tesómmal, és ő épp egy állati jó, kartonpapírból készült, kiszínezhető házikót kapott ajándékba, amit össze is lehet állítani és elbújni benne. Késő estig játszunk vele a karácsonyfa varázslatos fényei mellett.

csendeséj - kukoricacsuha bábuk

Megint ugrás, csak a nagy, térdig érő hó van körülöttem, hazafelé tartok az osztálytársammal, akivel az összekuporgatott zsebpénzünkből éppen ajándékot vásároltunk. Ő fürdősót vett az anyukájának, én meg egy állati menő, lázmérőre hasonlító tollat a nagymamámnak a papírboltban. Annyira menő ajándék, biztosan imádni fogja. Látok későbbi karácsonyokat is. Ott vagyok a nappaliban, amikor tiniként végigsírom és duzzogom a karácsonyt, mert már megint nem kaptam kiskutyát. Újra átélem, amikor hosszú várakozás után kapunk egy saját számítógépet az öcsémmel, amivel ráadásul a hagyományos ajándékok kiosztása után lepnek meg a szüleink, így egyáltalán nem számítunk rá. Olyan szép, síkképernyős és van rajta internet! Teljes extázisban vagyunk tőle a testvéremmel, és hajnalig bütyköljük.

Ott vagyok Budapesten a leendő albérletünkben a legeslegjobb barátnőmmel, amikor életemben először és utoljára saját készítésű ajándékot akarok adni a rokonaimnak. Egész nap gyertyát faragunk, pizzát rendelünk és a fűtéssel szarakodunk. A városban esik a hó, a tévében a t.a.t.u. – all the things she said című vadiúj slágerét énekeljük és Ákos Alig hittedje is folyamatos visszatérő vendége a zenetévé kínálatának. Az elkövetkezendő egyetemista éveinket tervezgetjük, szabadnak és felnőttnek hisszük magunkat. Megérkezünk az egyetemista karácsonyok emlékéhez, amikor gyakorlatilag a könyvtárból estem be a karácsonyfa alá. Ott van Yonderboi: Shallow and Profound című albuma (najó, az album második fele), amit elsőéves egyetemista koleszosként minden este milliószor meghallgattam a kolesszobánk felkapcsolt karácsonyi fényei mellett. Fiatal felnőttkorom legmeghatározóbb pillanatai voltak ezek, így ez a számomra legtéliesebb elektronikus zene a mai napig kihagyhatatlan ebben az időszakban. Megannyi kolis emlék, amikor a „pesti családommal” közösen készülődtünk az ünnepekre. Karácsonyi diákmunkák, lestrapált, fáradt, de nagyon boldog ünnep előtti pillanatok villannak fel. Felkeresünk olyan karácsonyokat is, amiken nagyon szomorú voltam. Amikor elvesztettem mindennél fontosabb embereket az életemből.

Aztán Portugáliában járunk. Épp, hogy csak hűvös van, és már nagyon vágyom haza. Addigra csak én vagyok az országban, mindenki elutazott már. Az előző hétvégén karácsonyi ebédet tartottunk a lányokkal, és annyira különleges most minden. Levágattam a hosszú hajamat is, senki nem tud még róla, meglepetés lesz. Üres a hét fős albérletünk is. Yonderboi szól, mi más. Köd van egész nap és én csak pakolok, és alig várom, hogy újra hazaérjek. Holnap karácsony. „Mehetek tovább is?” kérdezem Karácsony Szellemét. De ő csak némán rázza a fejét.

Aztán kinyitom a szemem. Anya az ágyam mellett ül. Túl vagyok a vizsgálaton. Megnyugvás árad szét bennem. Jól vagyok. Három nap múlva karácsony.

– Dóri –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #csendeséj írásunkat is!

Ezek a posztok is érdekelhetnek:

Archívum