#családolás
Bármennyire elfáradok tőle, mégis nagydózisban szeretek kapni a családomból. Csak egy ebédre menni Apáékhoz vagy beszaladni Anya boltjába egyszerűen nem adja ugyanazt az élményt, mint 6 órát vagy akár két napot együtt tölteni. D-vel is jobban feltöltenek azok a napok, amikor elutazunk vagy teljes napokat kettesben töltünk, mintha ezek nem lennének, de minden este 2 órát filmeznénk együtt.
Ezekkel a nagy dózisokkal olyan csoda dolgok járnak, mint elmélyülni egy beszélgetésben, újra megéhezni együtt, folytatni egy filmet amibe előző nap belealudtunk, elfelejteni az időt…
Nem mellesleg a szüleimmel hosszan együtt lenni kicsit feledteti, hogy felelősségteljes felnőtt lettem időközben.
A hosszabb együtt töltött időnek persze vannak hátrányai is. Belelátunk egymás életének olyan szegleteibe, amik a különélésünk óta alakultak ki: viták, rutinok, beleunások, miegymás.
Látjuk egymást mackóba bújni a csinos találkozós ruha után, behorkolni a tévé előtt, összeveszni a másnapi munka stresszének súlya alatt. Vannak dolgok, amiket 3 órára félrerakhatsz, egy egész hétvégére már nehezen.
Igyekszem az ünnepeket úgy alakítani, hogy legyen elég családolós idő, bár őszintén, nekem ez az az időszak, amikor a legkevésbé érzem, hogy tudnánk egymásra figyelni. Igyekszem mégis összehangolni önmagam a családdal.
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
