#csaksegíteniakartam
Gondoltam, Anyu mostanában olyan fáradt, jó lesz, ha besegítek kicsit a háztartásba. Most, hogy a harmadik osztálynak vége, itt a nyári szünet, úgysincs olyan sok tennivalóm. Mit is csináljak? Mi lehet az, aminek örülne ő is és Apu is, amikor megérkeznek munkából? Talán egy kis vasalás, egy fürdőszoba-takarítás vagy egy kis mosogatás lenne a leghasznosabb segítség?
A mosogatás mellett döntök, így ha marad még egy kis időm, akkor csinálok nekik egy gyors rántottát is késői ebédre.
Először a poharakat, majd a tányérokat és végül az evőeszközöket mosom el. A szárítón ott tornyosulnak. Hirtelen az órára pillantok és látom, hogy már csak tíz percem van. Három órakor már mindenki itthon lesz. Hajjajj! Jobb lesz, ha gyorsan eltörölgetem az elmosott poharakat, tányérokat és a helyükre is teszem. Az utolsó bögrét teszem éppen a szekrénybe, amikor nyílik a bejárati ajtó. Gyorsan megfordulok, mint akit rajta kaptak valami huncutságon.
A bögre, ami könyököm mögött bújt el a pulton, nagy csörömpöléssel a járólapra zuhan és millió apró darabkára törik. Az egyiken még jól kivehető egy apró piros virág. Ez Anyu kedvence volt. Pár éve kapta tőlünk születésnapjára. Ebből szokott teát, vizet, limonádét inni. Most pedig a sok-sok darabkája a konyhában feküdt a sütőtől a sarokpad legelérhetetlenebb sarkáig.
Anyu és Apu kérdően rám néznek. Én legörbülő szájjal csupán annyit tudok mondani, hogy csak segíteni akartam. Ők pedig hirtelen észreveszik a hátam mögött lévőt tiszta konyhapultot. Megölelnek és a darabokat közösen összesöpörjük.
-Zsuzsi-
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
