#testkép

#testkép Tegnap előkerült rólam egy Pompeiben készült fotó. 5 évvel és 15 kilóval voltam akkor kevesebb. Érdekes viszont, hogy nem az jutott eszembe, hogy “de jól néztem ki”, hanem egy döbbenetes érzés kerített a hatalmába: pontosan ugyanolyannak éreztem magam akkor, mint most, 5 évvel idősebben és 15 kilóval nehezebben.

14 éves korom óta mindig érzem, hogy jó lenne legalább két számmal kisebbnek lenni. Biztos könnyebben öltöznék, pózolnék, tetszenék. Pedig mindig volt jóképű pasim, szép ruhám, kilátszó lábaim és karjaim, testtel tekergős tűzzsonglőrfellépéseim. Akkor mi lehet mégis, ami miatt fiatal tinédzser korom óta úgy gondolom, “lehetne ez sokkal jobb is”? S most a fénykép nézegetése közben leesett a tantusz.

#testkép - lány a tükörbenrw

Szakmailag rendben vagyok, a személyiségemmel rendben vagyok, a testképemmel viszont komoly gondok vannak. Nem szeretnék egy nap arra ébredni, hogy ugyanígy érzem magam, de még 15 kiló felcsúszott. Vagy 30 kiló eltűnt. Nem amiatt, hogy mit látok a tükörben, vagy mások milyennek látnak, hiszen ez úgy tűnik, az évek során, a kilók ellenére nem változik.

Pár hete inkább az egészségemre koncentrálok. Az energiaszintemre. Az agyműködésemre. A bőrömre. A finom mozgásokra. A nagyobb erőt kívánó mozdulatokra. Azt remélem, hogy ezeknek a fejlődése minden ruhaméret-csökkenésnél vagy mérlegnyelvbillenésnél jobban hat majd a pozitív testképem erősödésére. Biztos kell némi idő, de abból még reméljük, van bőven…

– Vica –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #testkép írásunkat is!

2017-12-31T14:11:18+00:002016. Júl 27.|Tags: |

#testkép

#testkép

Húszas éveim derekán vagyok és szeretem a testem. Pont olyan, mint amilyen az életem volt és amilyen éppen. Én vagyok. Mostanra értem oda és meg, hogy olyannak láthassam, amilyen valójában. Igen, jól képzelitek el most a fejem, ideillő képpel élve: dagadok a büszkeségtől, hogy ezt végre kijelenthetem!  Hosszú volt az út idáig.

Kiskamaszként folyton nagynak éreztem magam. Egyszerűen nagyméretűnek. Soha nem volt ez a test nádszálvékony, soha nem voltam törékeny tinilány. Felnőve visszanézem egy nyaralás képeit: izmos, még nyúlánk kamaszlány néz vissza, aki jól emlékszem, csak a nyaraló kertjében mert fürdőruhában, elkendőzés nélkül olvasgatni. Ha tudtad volna akkor, te lány, hogy most vagy bakfisvékony, ennél már csak rosszabb lesz! 

#testkép - kirakat, kép, akció

Aztán, ahogy múltak a középiskolai évek, magamra ettem egy védőburkot: annak is megvolt akkor a helye. Már nem haragszom érte magamra. Egy folyamat része volt megtanulni, hogy hogyan védjem meg önmagam a kül- -és főként- a belvilágtól. Mikor felszabadítottam magam ideiglenesen a szorongások alól, a saját lábamra álltam, lepattantak rólam a kilók. Érdekesség: három hónap volt, mire én magam észrevettem és megláttam. Egészen addig a fejemben, belül, én még mindig “nagy” voltam. Később emlékszem, ahogy zuhanyzás közben a combjaimra nézve ráébredek, hogy izmosak! Ó, mekkora élmény volt! ))

Persze, ezek a változtatások és új stresszkezelési technikák nem szöknek szárba hónapok alatt az ember fejében, amíg a gyökerük a mélyben össze-vissza gabalyodik. A testem újra tükrömmé vált: megkopott, lobogó receptek közül kiabált, leláncolva vesztegelt. Újra évek teltek el, mire megtanultam már nem csak figyelni, hanem valójában érteni a testem jelzéseit. Még onnan is egy hatalmas lépés volt, mire cselekedni is mertem, tenni magamért. (Talán furcsa a hangvételhez képest, hogy ez az egész ingadozás tényszerűen egy tízkilós intervallumon belül zajlott ám…:)) Mindeközben, mint bárki más, zúztam a hétköznapokat, egyidőben és legalább három irányba megfelelve.

Aztán ennek is vége lett – én vetettem neki véget, több lépésben. Addig kaptattam, míg felismertem, hogy mi az az életstílus, amivel minden hótt átlagos napon boldogan fekszem le aludni. Nem mondom, hogy elsőre ment, orron pöckölt még néhány körben az élet, csontom törte, márkás és elegáns cipőtalpakkal taposta a lelkem, satöbbi. Most sem állítom, hogy kész vagyok. 

De végignézek a testemen: a törésen, a sebhelyeken, a változásokat követő világító csíkokon, az újonnan már sima bőrömön, a mosolygástól odaszokott szarkalábakon, az összes kerekségemen, a saját szabdalású, puha hajamon. Szépnek látom. Fog még változni, pont úgy és arra, amerre az életem.

Most már tényleg látlak és értem, amit mondasz. Nem haragszom már, minden jó és rossz emlékem közös veled, büszkén és békében önazonos. Hogy versenyezhetnél bárki mással, bármelyik címlapról?

– Száva –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #testkép írásunkat is!

2017-12-31T14:13:21+00:002016. Júl 26.|Tags: |

#testkép

#testkép Azt hiszem, erről nem lehet eleget beszélni. Főleg azért, mert hiába mondom nagy slunggal, hogy nem szabad hagyni, hogy nem létező ideálokhoz hasonlítsuk magunkat – én is folyamatosan ezt teszem.

Tudom, hogy egészségtelen, de nem szeretem a testem. Tessék, kimondtam. Nem ápolok valami jó viszonyt magammal, és szívből irigylek mindenkit, aki ki tudja jelenteni magáról, hogy ő szép, jól néz ki, meg van elégedve magával. Hát én nem vagyok.

#testkép - torzó, bolhapiac

Szóval most azokhoz szólok, akik még a folyamat elején vannak: nem vagytok egyedül. És rendben van, hogy most épp nem vagytok kibékülve magatokkal. Én sem vagyok. Utálom, hogy még a gondolatainkért is meg vagyunk bélyegezve.

Ugyanakkor: hosszabb távon elképzelhető, hogy jobban megéri elfogadni magunkat. Én, személy szerint huszonhat éven keresztül azt hittem, ez azt jelenti: „jó, hát ez van, ezt kell szeretni”. Egy szakemberrel való beszélgetés után világosodtam meg, ekkor esett le ugyanis, hogy a „fogadd el magad!” valójában „szeresd magad!” akar lenni. És ez mennyivel nehezebb feladat! Mennyivel másabb azt mondani, hogy „jó, kövér vagyok, de ez van”, minthogy „kövér vagyok, de baszki, rohadt jól nézek ki!”. Pláne mennyivel másabb ezt őszintén így is gondolni.

Nekem egyelőre nem megy és szerintem sokunknak okoz még nehézséget. Egyelőre már azért is büszke vagyok magamra, hogy le merem írni: én MÉG nem szeretem a testemet.

– Dóri –

PS: ez a bejegyzés NEM azért készült, hogy utána megrohamozzatok azzal, hogy „de, szép vagy”. Aki hozzám hasonló cipőben jár, az tényleg nem érzi úgy, hogy jól nézne ki, és minden alkalommal csak dühösebbek leszünk, ha ezt a reakciót kapjuk arra, hogy őszintén megnyilvánultunk. Nem pozitív megerősítésre vagy bókokra vágyunk, hanem megértésre.

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #testkép írásunkat is!

2017-12-31T14:13:29+00:002016. Júl 25.|Tags: |

#testkép

#testkép Nem szeretem a testem, de tisztelem. Sok mindenen vagyunk túl. Mindig hű és kedves társam maradt. Még akkor is, amikor én éppen nem voltam vele a legjobb fej. Rengeteg mindent köszönhetek neki és egy ideje tudatosan próbálom is meghálálni, hogy még hosszú éveken keresztül jó társak maradjunk.

#testkép - árnyék a földön

Remélem idővel szeretetté alakul ez a tisztelet. Remélem, hogy úgy változunk mind a ketten, hogy mindegyikünk csak a másik előnyeire fog tudni koncentrálni. Köszi, test, a kitartást és a bizalmat!

– Zsuzsi –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #testkép írásunkat is!

2017-12-31T14:15:16+00:002016. Júl 24.|Tags: |