#randompéntek #harminc – Dóri

#randompéntek
#harminc
A lány a fürdőszoba tükör előtt állt és fésülte a vizes haját. Szeretett vele bíbelődni: sampon, balzsam, alkalomadtán egy kis hajpakolás. Hajának különös képessége volt: ha úgy akarta, természetes hullámos-göndörséget tudott adni neki egy kevés hajhab alkalmazásával, de ha olyan kedve volt, kifésülte a loboncot és egy gyors szárítás után hajvasalóval kiegyenesítette. Jó játék volt a frizurájával bíbelődni.
Aznap a göndör mellett döntött, és három marék hajhab alapos fejtetőbe masszírozása után a diffúzor segítségével textúrát adott sörényének. 15 perc, közepes fokozaton, fejjel lefelé szárítva. Az eredmény kusza volt, de ebben az esetben ez volt a kívánatos végállapot. A lány elégedetten igazgatta a frizurát a tükörben, amikor megcsillant valami. „Mi lehet ez?” – kérdezte magától és kíváncsian elkezdte keresni a rejtélyes csillogás forrását. Lelkes kutakodása azonban hamarosan elképedésbe fordult át.

Egy ősz hajszál volt az. Az első. Épp a harmincadik szülinapja után pár nappal.
Gyökerestül eltávolította a hajszálat, közelebbről is megvizsgálva, hátha tévedett, hátha csak a lámpa fénye tévesztette meg. De hiába. A hajszál bizony fehér volt, mint a hó.

#harminc hajszálak, konty

„Szóval hivatalosan is öreg lettem.” – jegyezte meg magának kissé csalódottan.

Vett egy nagy levegőt és bement a hálószobába. Kinyitotta a komódajtót és előtúrta a családi albumot. Megkereste benne a kincses borítékot: édesanyja ebben őrizte az örökkévalóságnak a kórházi azonosítóját, az első tejfogát és az első szöszke hajtincseit. Azok is fehérek voltak, de mégsem hasonlítottak a mostaniakra. Egy harmincéves test legelső és jelenleg legutolsó emlékei.

„Itt jó helyen leszel.” – Mondta, majd bemutatta 1 éves hajszálait a 30 évesnek. Érdekes találkozás.

„Rohan az idő.” – gondolta.

– Dóri –

Gyere, beszélgess velünk!  – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #randompéntek írásunkat is!

2018-11-30T07:56:27+00:002018. nov 30.|Tags: , |

#randompéntek #hálaadás – Vica

#randompéntek
#hálaadás
A héten ünneplik az USA-ban a hálaadást, s mivel a kollégáim nagy része amerikai, úgy gondoltam, virtuálisan csatlakozom kicsit, itt, veletek.

Az egyik tradíció, hogy eszméletlenül gusztusos ételeket főznek, szóval én is így teszek ezekben a napokban. (Persze remélem, hogy egyszer valaki meghív egy hagyományos hálaadásnapi vacsorára…) 🙂

A másik tradíció, hogy étkezés előtt elmondják, miért hálásak. Arra gondoltam, ezeket megosztom veletek és remélem, hogy kommentben vagy a Húszon túl Társalgóban ti is megírjátok, miért vagytok hálásak.

Hálás vagyok az egészségemért. Sok hibát találok a testemen, de végeredményben erős, kitartó és szép szerkezet.
Hálás vagyok a szüleimért. A világot járva, sokakkal találkozva, mindig megdöbbent, hogy a jelenlegi életemet mennyire meghatározza az, hogyan, kikkel nőttem fel.
Hálás vagyok a testvéreimért, a múlt és jelen szerelmeiért és barátaiért, akikkel hosszabb-rövidebb időre egymást választjuk.
Hálás vagyok, hogy békébe születtem és itt nőhettem fel. Hogy az étel, a tiszta víz, az oktatás, a csend, a biztonság nem luxuscikkek számomra.

randompentek-halaadas-fehér virág egy indiai épület előtt
A harmadik tradíció hálaadáskor, hogy a családok együtt töltik ezt a néhány napot. Ez a félév nagyon fontos volt számomra ebből a szempontból. Bár novemberben töltöttem be, szeptemberben is megünnepeltük a harmincadik szülinapomat. Ott voltak a testvéremék, a pocakban a születendő kis keresztfiam, a nagymamám, D velem a kanapén, anya meg a konyha és a nappali között szaladgált örömében.

Az ezt követő két hónap pedig lézerfénnyel mutatott rá arra, miért érdemes hálásnak lennem.
Igyekeztem széppé és könnyűvé tenni a nagymamám utolsó heteit. Akármennyire is nehéz volt, boldog vagyok, hogy még annyit mesélt az életéről és én hallottam az utolsó sóhaját. Utána elutaztam a világ végére és még soha nem örültem ennyire az odaérkezésnek és a hazatérésnek. India csodálatos és intenzív élmény volt, segített, hogy megfogalmazzam, milyen értékek szerint, hogyan és kikkel körülvéve szeretném megélni a következő tízest.

Ti miért vagytok hálásak?

– Vica –

Gyere, beszélgess velünk!  – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #randompéntek írásunkat is!

2018-11-23T05:15:05+00:002018. nov 23.|Tags: , |

#randompéntek #szerzőijog – Száva

#randompéntek #szerzőijog
2 éve karácsony előtt kiírtam magamból az összes, karácsonyi készülődés kapcsán valaha érzett frusztrációmat.

#karácsonyimártír

És úgy tűnt, hogy valamit eltaláltam, mert nagyon sokan tudtak hozzá kapcsolódni, pörögtek a lájkok és a megosztások. Emlékszem, mennyire boldogok voltunk a lányokkal, hiszen előző este még ötször kikértem a véleményüket, hogy a napokig csiszolgatott szöveg megüti-e a mércét.

Aztán valahogy elszabadult az egész. Random emberek levették az aláírásomat a szöveg alól és szimplán aláírták maguk, majd megosztották a több ezres követőtáborukkal, a saját szövegükként. Hirdetésmegjelenítésből élő álhír-oldalak vették át a szöveget, akik jó okkal elérhetetlenek. Megszűnt céges háttérrel rendelkező “magazinok” közölték sajátjukként. Akkor már csak kapkodtam a fejem, hogy mi ez az egész. Napokat dolgoztam rajta és egyszerűen elveszítettem a szöveget, átírt, eltorzított verziók kezdtek keringeni az interneten.

Elkezdtem üzeneteket írni, szépen kérni ezeket az oldalakat, hogy legalább a Húszon túlt tüntessék fel valamiféle módon – a legtöbbjüknek már fogalma sem volt az eredeti forrásról, amikor megkerestem őket, rögtön fel is tüntették a szerzőt, oldalt. Aztán voltak, akik közölték, hogy ne próbáljam magam így reklámozni, hogy a saját szövegünknél fel szeretném tüntetni a Húszon túlt – az ő oldala nem “reklámoz” senkit, csak a szövegeket másolja át. Ugyanezek azt is elmagyarázták nekem, hogy az interneten szerzői jog nem létezik, csak a könyveknél, mit képzelek, egyébként hogyan építette volna fel a tizenötezres követőtáborát. Voltak akik simán letiltottak és bájologva fogadták tovább a gratulációkat a kommentekben.

Azt hiszem ismerhettek annyira, hogy az igazságérzetem ezt nem bírta. Megkezdődött egy hatalmas munka: sablonlevelek, kérések, jogi bejelentések a Facebooknak és a Google-nek, mert a szerzői jog igenis létezik. Napi 3-4 órát ezen dolgoztam heteken keresztül és lassan elértem, hogy vagy feltüntették a forrást, vagy levették a szöveget minden nagyobb oldalon.

 randompentek-szerzoijog-húszontúl logó színesen
December 24-én reggel, anyukámékkal körbeültük az asztalt, kávéztunk, beiglit ettünk és emlékszem, hogy nem tudtam zokogás nélkül beszélni erről. Mert egyrészt mérhetetlenül hálás voltam minden egyes kommentelőnek és lájkolónak, hihetetlenül boldog voltam, hogy az emberek szerették és elgondolkodtak a szövegen. Másrészt az igazságérzetemen esett csorbát képtelen voltam elviselni: te gonddal létrehozol valamit, aztán jön egy másol-beilleszt Facebook hisztérika, elviszi, aláírja és még ki is oktat, hogy ez így van rendjén.

Tavaly már novemberben elindult ugyanez a kálvária. Tudom, csak napok kérdése, hogy idén mikor kezdhetem el újra ezt a gyomorgörccsel teli, mégis muszáj hadakozást. Lehet, hogy feleslegesnek és hiábavalónak tűnik, de úgy érzem muszáj valahol megálljt parancsolni ezeknek a hamis oldalaknak.

Egészen eddig, az elmúlt két évben nem írtam nektek erről, mert kellett idő, hogy valamennyire én is lehiggadjak. De szerettem volna megmutatni, hogy az elsőre jelentéktelennek tűnő, igénytelen, bölcselkedős kopipészt oldalak mennyi keserűséget képesek okozni.
Mikor megosztanátok valamit, a szöveg első sorát beírva a Google-ba elég gyorsan meg lehet találni az eredeti forrást: így biztosan nem kerültök kellemetlen helyzetbe, hogy Facebook Niki írását idézitek Charlie Chaplin soraiként.
A képeket és szövegeket összelopdosós, kattintásgenerálós oldalak a figyelmünkből élnek, a kattintást követő hirdetések betöltődéséből pedig havi akár több százezer forint bevételre tesznek szert. Kérlek, legyetek figyelemmel és ha lehet, ne járuljatok ehhez hozzá!

Nagyon szépen köszönöm!

– Száva –

Gyere, beszélgess velünk!  – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #randompéntek írásunkat is!

2018-11-16T07:49:29+00:002018. nov 16.|Tags: , |

#randompéntek #kettősmérce

#randompéntek #kettősmérce
Nőként évekbe telik megtalálni a megfelelő kosár- és melltartóméretet. Lehet, hogy férfiként is pont ennyi idő rátalálni a drogériában nem is feltétlenül kapható, megfelelő óvszerméretre, ami hosszban, szélességben, formában is testhez álló?

Nőként egy vagyont költünk tamponra, betétre, gyógyszerre, szőrtelenítésre, fogamzásgátlásra: kamaszkorunktól kezdve. Férfiként mennyire zavaró, hogy ezekről kb. semmi infó nem jut nektek, hogy partnerek lehessetek fogamzásgátlásban, megértsétek a menstruációt és hogy ha akartok, tudjatok szőrteleníteni?

– Száva –

Nőként nagy társadalmi nyomás nehezedik ránk, hogy mielōbb megtaláljuk a helyünket a feleség- és anyaszerepben. Férfiként titeket milyen kérdések nyomasztanak a körülöttetek lévőktől? Talán hogy mikor lesz olyak keresetetek, ami eltart egy családot? Mikor találtok a szüleitek által elfogadott partnert? Esetleg az életkörülményeiteket, megtakarításaitokat, munkahelyi pozícióitokat kérdőjelezik meg?

Nőként természetesnek érezzük, ha gondoskodunk, ha gyengéden fordulunk affelé, akinek szüksége van rá. Férfiként ez az erő vagy a gyengeség jele? Hogy érzitek magatokat gyengédséget adva és kérve?

– Vica –
randompentek-kettosmerce-ket ablak egy falon
Nőként vajon elvárt szerep az, hogy tudjak főzni és tápláló étellel etessem a családom?
Férfiként papucsnak számítok, ha szívesen főzök a családnak és igazán örömömet lelem benne?

Nőként nem baj, ha csak eljárogatok edzeni, viszont férfiként muszáj lenne kipattintani magamat? Vagy férfiként is fókuszálhatok másra a szabadidőmben, mint csupán a testi erősségem kifejezésére?

– Zsuzsi –

Nőként megélhetem és kifejezhetem az érzéseim: sírhatok egy filmen, egy megható családi pillanat alkalmával vagy ha bánt valami. Férfiként mennyire adhatjátok át magatokat az érzéseiteknek? Tudtok önfeledten sírni, meg tudjátok fogalmazni az érzéseiteket, a feszültségetek okát? Ki tudjátok-e mutatni, ha szerettek valakit, meg tudjátok-e ölelni? Félhettek-e veszteségtől, munkahelyi nehézségektől, veszélyes helyzetektől? Hátra tudtok-e dőlni néha és hagyni, hogy a nő irányítson? Lehettek, vagy inkább úgy kérdezem, tudtok-e gyengék lenni?

– Dóri –

Gyere, beszélgess velünk!  – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #randompéntek írásunkat is!

2018-11-09T06:23:59+00:002018. nov 09.|Tags: , |

#randompéntek #halloween – Zsuzsi

#randompéntek #halloween
Ezen a héten szerdán volt Halloween, amit már hetek óta nagyon vártunk. Körülbelül három héttel ezelőtt beszereztük a jelmezt a lányainknak: egy lójelmezt és a kisebbiknek egy borzöltözetet.
Azóta számoltuk vissza a napokat és mondtuk el majdnem minden nap, hogy Halloween nem egy hely, ahova megyünk, hanem egy esemény, egy történés. Hogy minél jobban megjöjjön a kedv és hangulat, kedves, gyerekbarát dekorációt készítettünk a házunkba és két töklámpást is faragtunk. Szerda reggel pedig elkezdődött a halloweeni őrület.
A délelőtt folyamán gyerekkoncertre mentünk, ahol mindenki beöltözve hallgatta a zenét és táncolt a gitárszólamokra. Kora délután egy-két órás ovis halloweenen vettünk részt, ahol almából, eperből és mandulából készített vámpírarcok voltak a vendégváró falatok.

randompéntek-hallowenn-ijesztő bohócfej a bokorban
Este, sötétedés után pedig elmentünk Trick or treat!-elni, azaz Csokit vagy csalunk! felkiáltással jártunk házról házra a szomszédságban. Igazán jó kis csapat gyűlt össze, így szülők és gyerekek együtt bóklásztak pár órán keresztül a sötétben, csokit gyűjtöttek a kismanók, tündérek, lovak, tökök és jedik. A felnőttek pedig jobban megismerkedtek a szomszédokkal.
Volt jó pár ház, aminek a díszítése egészen félelmetes volt, például egy egész lócsontváz, zombitámadás, nagy ugrópókok vagy rémisztő bohócfejek a bokorban elbújva. Szerencsére a derűs hangvétel és viccelődés a gyerekek félelmét is elűzte, a csokik és cukrok pedig jókedvre derítették őket.
Este otthon közösen átnéztük a zsákmányt és biztosan nem fogunk édességben szűkölködni a következő pár hónapban. Nagyon jó élmény volt az egész családunk számára.

– Zsuzsi –

Gyere, beszélgess velünk!  – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #randompéntek írásunkat is!

2018-11-02T02:47:37+00:002018. nov 02.|Tags: , |

#randompéntek #nemtabu #lelkiegészség – Száva

#randompéntek #nemtabu #lelkiegészség
Ki gondolná, hogy egy órája még otthon feküdtem, a fejemre húzott takaróval és zokogtam, felkelni képtelen.

Ha felnéztem, úgy éreztem a plafon rám szakad, addig is, a tüdőm támasztja az egészet. Ha felkelnék, felöltöznék, mozognék, sétálnék, jobb lenne, de képtelen vagyok. Csak akörül forognak a gondolataim, hogy ebben a katatón állapotban, mint egy szobanövény, úgy akarom kivárni, hogy elteljen ez az élet. Anyám lakásába hazamenekülve vagy egy szanatóriumi szobában, a gyógyszert se bánom, csak ne fájjon, ne szorítson így.

A súly, hogy nem tudok 9-5-ig tartó munkahelyre betagozódni, de az önálló vállalkozás okozta stresszt se tudja majd a testem elviselni. Hogy nem szeret a társam szerelemmel, hogy nem lehet családom, bár talán jobb is, amíg egy ilyen inkompetens mentális ingovány vagyok. Alkalmatlan az életre, nem evilágra való.

A következő lépés megléphetetlen, olyan fájdalmat én nem okozhatok – amíg csak gondolod, az nem számít. Hát ma lenne a napja?
Nem tudom mi van velem, rág egy ideje az élet, de nem gondoltam, hogy ilyen mélyre eshetek, ilyen hirtelen.

Nem tudom, hogy valóság-e, amit érzek.

Az agyamban hiányzik most valami hormon vagy ásványi anyag, ez a realitás.

Legalább soha nem ittam rá, nem szedtem be gyógyszert – ez se kevés! Ezt jól csináltam.
Képes voltam rá.

Elkapom és belekapaszkodok ebbe a cérnaszálba. Felülök, beágyazok. Megnyitom a vizet, lemosdok, kikészítem az új szoknyám. Minden oké lesz, vége van.

– Száva –

sötét folyosó mint a lelki egészség szimbóluma

Ez az írás sok hónapja született meg, most tudtam nektek megmutatni. Úgy éreztem, hogy muszáj formát találnom az élménynek, milyen is egy pánikroham belülről.

Köszönöm, jól vagyok: kértem és kaptam segítséget. De nem szabad elfelejteni, hogy a mentális betegség olyan, mint a lábtörés: senki sem tervezi előre, nem otthon gyógyítgatjuk és akár még neked is lehet egyszer.
 
Október a mentális, lelki egészség hónapja: beszélgessetek erről otthon, a családban, a munkahelyen, a barátokkal. Nem kell és nem szabad, hogy tabu legyen!

Gyere, beszélgess velünk!  – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #randompéntek írásunkat is!

2018-10-24T21:11:29+00:002018. okt 26.|Tags: |

#randompéntek #bettyacsúnyalány – Dóri

#randompéntek
#bettyacsúnyalány
A héten meséltem a lányoknak, hogy az egyik legnagyobb dirty pleasure-öm (mocskos élvezetnek lehetne talán fordítani) a…
Huh, még leírni is nehéz, de a Betty, a csúnya lány című szappanopera 🙂
Ez van. Egyszerűen imádom. Azt ígértem nekik, hogy meg fogom indokolni egy randompéntekben, hogy miért is vagyok évek múltán is oda meg vissza, ha elcsípek egy részt az Izaura TV-n. (*sírvaröhögős szmájli*) Szóval, itt az én szubjektív 5-ös listám, ami alátámasztja, hogy miért ez a létező legkirályabb dél-amerikai (kolumbiai) szappanopera evör, amit mindenkinek legalább egyszer látnia kell.

margaréta

1. Jó a történet
A szappanoperák gyakran a mennyiséget választják a minőség helyett, ezt lássuk be. Tény, hogy itt is akad néhány semmitmondó töltelékepizód, de azért az egész sorozat szépen felfut egy szálra, amit megfelelő ritmusban göngyölítenek fel. A történet ráadásul nem valami butácska amnézia/gazdagszegény/megmenteniafőhősnőt vonalon mozog, hanem van benne egy egészen csavaros, logikailag is helytálló gazdasági háttérsztori, ami egyébként remek táptalajt biztosít egy végletekig romantikus szerelmi történet kibontakozásának. Ja, és bónuszként szerintem kifejezetten vicces poénok is akadnak dögivel a sorozatban.

2. Girlpower
A szokásos megmentésre váró női karakterek helyett itt talpraesett, erős és okos nőkkel találkozhatunk, akik kiállnak egymás mellett és elfogadják egymást. Tetszik, hogy ha a mellékszereplők még egy kicsit egydimenziósak is, azért a karakterek elég diverzek: van idős, fiatal, gazdag, szegény, sötét bőrű, csinos vagy elvált nő is köztük, ami azért sokféle azonosulási pontot hordoz magában. Betty karaktere pedig igazi példakép lehet a kislányoknak.

3. Nem a külső, hanem a belső értékek a fontosak
Betty egyetemet végzett közgazdász, az eszével jut előre, sőt, annak köszönhetően jár túl egy sereg nagyképű gazdag befektető eszén. Mindezek ellenére szerény, alázatos és méltóságteljes tud maradni, a jelleme igazi karakterfejlődésen megy keresztül. Naiv, félős kislányból bátor, eltökélt nő válik, aki minden sikerét saját kitartásának köszönheti.

4. A belső rend és a magabiztosság tesz igazán széppé
Egyszerű, de nagyszerű üzenet. Bár Betty a sorozat végére külsőleg is átalakul, ez az egész átalakulás azért történhet meg, mert a jelleme is változik. Nem a kiszedett szemöldök és a levágott frufru miatt lett szimpatikusabb a karakter, hanem mert kiállt magáért, szembe mert nézni a félelmeivel és a sok rossz tapasztalat ellenére is újra meg meri nyitni magát a világnak. Aztán persze kiderül, hogy igazából mindig is szép volt – ahogy hozzá hasonlóan mi is mindannyian szépek vagyunk.

5. Nincs olyan, hogy a jó pasik csak a jó csajokra buknak. Nincs olyan sem, hogy jó pasik meg jó nők. Mindenki jó valakinek. A szépség relatív. (Ahogy egyszer egy barátnőm szerelmi bánatát próbálta ezzel orvosolni egy haverunk 😀 Ott kissé pejoratívan hatott 🙂 ) Bettybe még „csúnyán” szeret bele a főnöke, mert már akkor megkezdődik az a jellemfejlődése, az a belső átalakulása, ami vonzóvá teszi őt a férfi szemében. Természetesen egy gyönyörű nőt is otthagy ezért az elementáris erejű szerelemért, hiába, Betty frufrujának nem lehet ellenállni.

Szerintem mind az 5 pont olyan értéket és üzenetet közvetít a nők és főleg a kislányok felé, ami igenis egy értékes és különleges sorozattá (jó, szappanoperává) teszik a Betty, a csúnya lányt. Nem véletlenül készítettek belőle aztán egy amerikai remake-et, ami sajnos már nem tudott olyan bájos karakterekkel és olyan latinos hévvel dolgozni, mint az eredeti kolumbiai változat. A sorozat ugyanakkor egyértelműen toposzt teremtett: megszámlálhatatlan film épült azóta a külső vs. belső szépség téma köré. Szerintem nem kell ódzkodnunk a látszatra gagyitól, a Tarr Béla filmeken kívül is van világ, és azt gondolom, sokkal több emberhez jutnak el ezek az egyszerű, de fontos üzenetek, mint ahány embert a művészmozik képesek elérni. Akkor meg már menjenek ezek a kőkemény feminista gondolatok 🙂 Erős női karakterek és egy kis feminizmus nem ártott meg még egy tinédzser lánynak (és fiúnak! ) sem 😉

– Dóri –

Photo by Karina Vorozheeva on Unsplash

Gyere, beszélgess velünk!  – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #randompéntek írásunkat is!

2018-10-19T00:12:09+00:002018. okt 19.|Tags: , |

#randompéntek #harminclettem – Zsuzsi

#randompéntek #harminclettem
1. A férjem és a lányaim
2. A magyar családom
3. A barátaim
4. Az egészségem
5. A kitartásom
6. Az alkalmazkodóképességem
7. A lehetőségeim
8. A kudarcaim
9. A sikereim
10.A gondolkodásmódom

randompentek-harminclettem -szülinapi torta és tobozok
Ez az a tíz pont, ami miatt elégedett lehetek az életemmel és az elmúlt harminc évemmel. Köszi élet!
Remélem, a következő hatvan év is ilyen eseménydús lesz.

– Zsuzsi –

Gyere, beszélgess velünk!  – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #randompéntek írásunkat is!

2018-10-12T21:08:55+00:002018. okt 12.|Tags: , |

#randompéntek #újcirkusz – Száva

#randompéntek #újcirkusz
#backbone #trafó #GravityandOtherMyths #gomcirkusz
Belecsöppenünk egy kezdődő próbába: átöltözés, ruhaválogatás, bemelegítés, gyors egymásra ugrálás kezdődik. Itt nincs elefánt, meg bohóc: 10 akrobata készülődik előttünk, gondtalanul nevetgélve, egymásnak kurjantgatva.

Köveket hurcolnak a színpadon, azoknak igazi súlyuk van. Felemelik, tartják őket, tíz embernek láthatod a megfeszülő, majd remegni kezdő izmait. Itt semmi sem olcsó, szenzációhajhász húzás, itt minden szenzációra érdemes valódi. Parafaszerű anyagot szórnak a földre, a szemek pattognak, mint a magok, kézbe veszik, söprik, elhajítják, utat rajzolnak bele.

újcirkusz backbone plakát

Pillanatok alatt egymás vállán teremnek. A torony legfelső eleme büszkén mosolyog, aztán vigyorogva eszeveszett denszelésbe kezd, miközben két másik emberen áll. Az alsó tartóembert heccelni kezdik a többiek: megtart a vállán egy két emberből álló tornyot akkor is, ha a fülébe kiabálnak? És ha a hasfalát ütik? És ha meghúzzák a szakállát?

A következő nekifutásból pattan talppal a szembenálló mellkasára, mindketten elesnek. Rohanva újra nekiugrik, a másik elkapja és megforgatja a dereka körül, mintha csak egy bot volna, aztán kigurítja a lábai között a másik testét.

Az a fiatal, ausztrál lány megkér, hogy tartsam egy kicsit a sokkilós szikláját, úgy öleli, mint egy csecsemőt, rám bízza. Vagy félórával később rám néz a színpadról és érzem a reflektor fényét a bőrömön. Most épp egy blézert visel, egy hasonló szikladarabot tart a kezében.

Összekapcsolódik a tekintetünk és már nem is merek máshova nézni, amíg a többiek hajlítják, emelik, a torony tetejére vezetik, vagy az állkapcsánál megtámasztva tartják a testét. Mások vezetik, de a tekintete végig az enyém. Egy másik blézeres lányé, aki ugyanúgy cipeli a saját terhét. A végén, ha minden lépés jól sikerül, talán mindketten megszabadulhatunk tőle.

Aztán egyik lányt kezénél-lábánál fogva felemelik, négyen pörgetik és dobálják. Úgy forog a levegőben, mint egy tengeri csillag. Néha váltják egymást a fiúk, olyan ritmusban, hogy épp csak az utolsó pillanatban érjenek oda elkapni a zuhanó lány kezét, bokáját.

A kezek tartanak, a talpak tapadnak, akkor is, ha a szemek becsukódtak. Az összeszokott mozdulatok, a lélegzetelállító gyakorlatok akkor is gördülékenyen mennek.

A gerinc megnyúlik, hajlik, mégis, szilárdan tart. Emberi test az övéké is, nincsen itt semmi varázslat. Az elméleti lehetőség mindezekre ott van mindannyiunk testében. Csak míg mi hiszünk benne, addig őket nem tévesztik meg az ilyesféle mítoszok mint a gravitáció.

– Száva –

Gyere, beszélgess velünk!  – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #randompéntek írásunkat is!

2018-10-01T10:48:15+00:002018. okt 05.|Tags: , , |

#randompéntek #bölcsvolánosnéni – Dóri

#randompéntek
#bölcsvolánosnéni
Vannak még Aba Napok?
A mi időnkben legalábbis voltak, és a tavasz egyik nagy eseménye volt lejárni rájuk. Kis vidéki rendezvény létükre a legjobb alter zenekarokat hívták le rendszeresen, ráadásul teljesen ingyen. Az egész gimi ott bulizott minden évben, egy gombostűt nem lehetett leejteni az abai buszon, annyira tele volt a rendezvényre utazó fiatalokkal. Így történhetett, hogy amikor már a sokadik buszra nem fértünk fel, elkezdtünk aggódni, hogy a végén még nem érünk oda az áhított Kispál koncertre, ezért mobilinternet híján (fiatalabb olvasóink kedvéért mondom, hogy voltak ilyen idők is, igen) megkérdeztük az egyik volános nénitől, hogy vajh’ mikor számíthatunk a következőre.

„Minden busz után jön egy következő busz.” – válaszolta ő sztoikus bölcsességgel.

randompéntek-bölcsvolánosnéni-egymás-után-érkező-buszok-hosszú-lánca

Nevettünk ugyan a válasz abszolút használhatatlanságán, de emlékszem, közben mennyire tarkón vágott minket a gondolat egyszerű igazsága. Hiszen, valóban. Minden busz után jön egy következő busz. Tegnap is jött, holnap is jönni fog.
A koncertet talán lekésed, de a busz jönni fog, mert mindig jön.

Türelem, emberek. Azon már rajta lesztek ti is.

– Dóri –

Photo by Jack Cain on Unsplash

Gyere, beszélgess velünk!  – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #randompéntek írásunkat is!

2018-09-27T19:43:09+00:002018. Sze 28.|Tags: , |
Load More Posts