#nemleszmármeg30előtt

#nemleszmármeg30előtt

Kockás papíron terveztük a házakat a leendő családunknak. Egy halványzöld falú, sötétzöld tetőcserepes házba 4 ikerpárt terveztem szülni, 4 fiút, 4 lányt – a szimmetrikus elrendezésű hálószobák jegyében. Egyébként is tudtam, hogy 18 évesen én már elköltözöm a saját lakásomba és lesz egy spánielem. A hosszú, göndör szőrű füle miatt. Oké, 7 éves voltam. 🙂

nemleszmármeg30előtt - próbababa mérőszalaggal

Vannak dolgok, amikről le kell mondani, hiszen a gyerekkori tervekkel, elvárásokkal szemben ott ül a realitás. Nem lesz saját lakásom, nem lesz kisbabám, nem lesz magasabb végzettségem: mindez valószínűleg nem lesz már meg 30 előtt. Néha egy kicsit szomorúvá tesz a dolog, ha belegondolok, be kell vallanom. De a valóságot tekintve azt hiszem jó döntéseket hoztam, az adott helyzetben, az akkori tudásom és képességem alapján. (Naná, hogy más lett volna az életem, ha a 19 éveskori önmagam a mai fejemmel gondolkozhatatott volna! 😉 )

Boldog vagyok azzal, ahol most vagyok. Holott nem egyezik a 7, 15, 20 évesen megálmodott képekkel, sőt, talán a tőlem elvártakkal sem! Ráadásul, ha sikerültek volna ezek a tervek, akkor elég valószínű, hogy nem lennék egy túl boldog, elégedett ember. Furcsa dolog ez, nem? (Épp ezért nem mérem már magam máshoz se. Még nekem sem ugyanaz egy siker 10 év eltéréssel, hát hogy is lehetne egymáshoz hasonlítgatni ezeket?)

Szóval nem lettem vezető, nem lettem anyuka, nem lettem lakás- vagy autótulajdonos még. Lettem vállalkozó, független, magabiztosabb és mély önismerettel rendelkező, tudatos nő. Azt hiszem, jó ez az út, mert messzebbre vezet engem, mint az eredeti célok. Nem szabad, hogy elsodorjon minket a teljesítménykényszer az életünkben! Nem ez a kulcs. Nem lesz meg minden terv a kitűzött határidőre, én se lettem boldog, nyolcgyermekes anyuka! 😛 De attól még haladunk előre, gazdagodunk, fejlődünk, és – szerencsére – a boldogság szavatossági ideje nem jár le. 🙂

– Száva –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #nemleszmármeg30előtt írásunkat is!

2017-12-21T19:50:14+00:002017. nov 15.|Tags: |

#nemleszmármeg30előtt

#nemleszmármeg30előtt

Biztos voltam benne, hogy harminc éves koromra egyértelműen tudni fogom, ki vagyok én. Mi az, ami valóban a szenvedélyem, feltölt, erőt ad és utat mutat a következő minimum húsz vagy harminc évre. Biztos voltam, hogy harminc éves koromra lesz karrierem, a személyiségem fejlesztésével továbbra is foglalkozni fogok és egyértelműen haladok majd előre, mert tudni fogom, hogy merre tartok és miért.

nemleszmarmeg30előtt - célok, csúcs, hegyvidék

Most itt állok a harmincadik küszöbén. Sok mindent elértem a kitartásomnak és főleg a szerencsének köszönhetően. A legfontosabb, hogy lett egy saját, szerető családom. Ennek ellenére fogalmam sincs, hogy mit szeretnék magammal kezdeni a jövőben. Nem tudom, hogy mi az igazi hobbim, életem célja, mi az ami valóban én vagyok. Kipróbálok új dolgokat, megpróbálom megtalálni benne azt a valakit, akit önmagamban keresek és elégedett az adott úttal. Egyszerűen nem sikerül. Talán pár év múlva, akkor kicsit jobban tudok majd önmagamra koncentrálni, talán ameddigre negyven leszek, addigra tudom majd, hogy mit szeretnék és pontosan merre, hány lépést kellene ahhoz tennem. Jelenleg, majdnem harminc évesen, majdnem két gyermekes anyukaként, ugyanolyan elveszettnek, jövőtlennek érzem a saját életutamat, mint azt a húszas éveim elején. Lehet, hogy pont ez az érzés az, ami az örök elégedetlenségem okán előrevisz és sosem hagy megnyugodni, beleszokni az aktuális jóba.

– Zsuzsi –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #nemleszmármeg30előtt írásunkat is!

2017-12-21T19:50:28+00:002017. nov 14.|Tags: |

#nemleszmármeg30előtt

#nemleszmármeg30előtt

Amikor 6 éves, első osztályos kisdiákként először kaptunk oltást, nagyon féltem, és azt hiszem, egy kicsit sírtam is. Végig azzal nyugtattam magam, hogy amikor legközelebb szurit kapunk, már 6 évvel idősebb, nagy hetedikes leszek, és a hetedikesek nem félnek az oltásoktól. Olyan elképesztően távolinak tűnt akkor az a hat év.

#nemleszmármeg30előtt - az élet nemet mond képregény

Aztán persze hetedikesként is ugyanúgy rettegtem az injekciótól és nem értettem, miért nem változtak meg bennem a dolgok úgy, ahogy terveztem. Gyerekként harminc évesnek lenni még nagyobb fordulópontnak tűnt, mint tizenháromnak. Azt gondoltam, anyukámhoz hasonlóan én is addigra már feleség és anya leszek. Aztán persze nem jött össze.

Nincsen se házasság, se gyerek, se saját lakás, se kutya, se világraszóló karrier. Van helyette apró darabokra összetört szív, sok kiábrándultság, kompromisszum és legalább annyi, ha nem több félelem, mint elsős koromban. Néhány nap múlva betöltöm a 29-et. Az utolsó év, hogy „behozzam a lemaradást”… vagy csak simán az utolsó év, hogy elfogadjam, az élet néha (=mindig) máshogy történik, mint ahogy gyerekként eltervezzük. „Ha az élet citrommal kínál, készíts belőle limonádét!” (vagy kérj hozzá tequilát 😉 ) Mostanában kezdem megérteni, hogy ez mit is jelent.

– Dóri –

Kép forrása: Internet

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #nemleszmármeg30előtt írásunkat is!

2017-12-21T19:53:48+00:002017. nov 13.|Tags: |

#nemleszmármeg30előtt

#nemleszmármeg30előtt

Nem lesz meg a kertesház. Nem lesznek meg a nappalijában szaladgáló gyerekek. Nem lesz meg a kertjében csaholó kutya. Nem lesz meg az asztalfőn ülő férj. Nem lesz meg a kétméteres karácsonyfa. Nem lesz festett hajam, szépen lakkozott körmöm. Nem lesz speciális receptem, amit az egész család követel vasárnaponként. Nem lesz meg, mert idén nyáron elszaladtam előle.

nemleszmarmeg30előtt a családi ház

Meglett helyette az útkeresés, a karrier, az önfejlesztés, az utazás, a szerelmek. Meglett a mentorálás, meglettek a koncertek, a becsiccsentések. Meglettek a lélekemelő, kreatív projektek és az önkénteskedés. Lettem nagynéni és esküvőkön vendég. Lettem bátor és eltökélt, független és inspiráló. Meglesz a bakancslista. Meglesz a vállalkozás. Meglesznek a kalandok. Meglesz az elismerés. Meglesz a tengerbe bambulás, a hegyre felkapaszkodás, a siklóernyővel ugrás. Meglesz az a rengeteg könny boldogságtól és elengedéstől.

Mégis, sokszor gondolok arra, hogy két élet kellene.

Szeretnék egy olyat, amiben felnőttem, ott falun és a városi gimiben. Szeretnék mindent, ami a szüleimnek volt 30 körül. Szeretnék szombatonként gesztenyét gyűjteni, lombot seperni, este pedig a helyi színházba menni. Szeretnék órákat olvasni a kandalló előtt vasárnaponként, nagy családi ebédek után. Szeretnék valaki(ke)t, aki(k)nek olyan széppé és biztonságossá tenném a gyerekkorát, mint a szüleim az enyémet tették.

De szeretnék egy másik életet is – azt, amit most élek. Szeretnék minden héten máshol ébredni, új ízeket kóstolni, új embereket és régi barátokat ölelni. Nagy, pozitív változásokat létrehozni közösségekben, cégeknél, a világban. Szeretnék beleolvadni zenébe, festménybe, természetbe, flowba. Szeretnék könyvet írni. Szeretnék továbbállni, amikor úgy érzem.

Félek, persze, hogy félek, hogy nem lesz már meg 30 előtt az a sok szép minden, amiről még 21 évesen is úgy gondoltam, hogy feltétlenül. Mondjuk az a helyzet, hogy könnyen lehet, 30 után sem lesznek meg. De ha így lesz, az az én döntésem, az én életem, az én boldogságom.

– Vica –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #nemleszmármeg30előtt írásunkat is!

2017-12-21T19:54:26+00:002017. nov 12.|Tags: |