#meglepődekikapcsol

#meglepodekikapcsol

Az elmúlt években eléggé magányos farkas lettem, így a legjobb pillanatok mindig ahhoz kötődnek, amikor valamiben egyedül feloldódok – legyen az utazás, főzés vagy takarítás. Csak én és a flow.

meglepodekikapcsol napnyugta tónál

A legtöbb ember várja a hétvégét, hogy végre lehessen családozni meg barátozni, én meg örülök, hogy végre annyi időt lehetek magamban, amennyit szeretnék. A jó pillanatokhoz elengedhetetlen a jó zene, aláfestésnek. Számomra a szomorú zene nagyon felemelő tud lenni – nem feltétlenül lassú zenére gondolok, inkább az érzelmi töltetére. Azt a fajta zenét imádom, ami alapvetően nem egy vidám hangulatú valami, ugyanakkor van benne némi pozitív, patetikus belehalás. Nehéz megfogalmazni. Gyakorlásnak hallgassátok meg a Röyksopp – Running to the sea c. számát (most épp az megy a háttérben, így ez jutott először eszembe).

A magambafordulások alkalmával tudok feltöltődni igazán. Ha hagyom, hogy átjárjon a sok érzelem, hogy egy kicsit ítélkezés nélkül elmerülhetek az életem értelmetlenségén, az valahogy feltölt, megnyugtat. Semmi sem jobb, mint valami jó helyen, jó kilátással lehuppanni a földre, rágyújtani egy cigire, berakni valami jó zenét, és hagyni, hogy jöjjenek a gondolatok. Esetleg egy (két) pohár bor is belefér. Meg egy kis sírás. Tudom, #meglepődekikapcsol.

– Dóri –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #meglepődekikapcsol írásunkat is!

2017-12-21T20:40:38+00:002016. Júl 13.|Tags: |

#meglepődekikapcsol

#meglepodekikapcsol

Ha arra van szükségem, hogy valami kizökkentsen és elterelje a gondolataimat, akkor a logikai dolgokhoz és a mesékhez kanyarodok vissza. Négy-öt évesen még az ágyon megfordulva adtam össze és vontam ki egymásból számokat a sötétben órák hosszan, az összes ujjam (és esetenként lábujjam és néhány plüssállat végtagjainak) segítségével.

meglepodekikapcsol tengerpart sirály

Most már felnőttem… szóval zöldborsóval lövöm stratégia szerint a zombikat a telefonomon. Heteket töltök a saját rekordjaim megdöntésével fekete özvegyben, az összes színben. Számjegyeket írok sorokba és oszlopokba, közben se látok, se hallok. A számok és a variációk világa mindig tiszta, hűvös, mindig kiszámítható és szabályos. Kevés ennél megnyugtatóbb dolog van. A meséket hol én mondom magamnak (oké, oké, fölnőtt nyelven álmodozom), hol mások meséjébe süppedek bele. Hagyom, hogy elvigyen, macskakövek simuljanak a talpam alá, a firenzei dóm falai magasodjanak körém, az isztambuli bazárban bújkálok, oszlopokat mászok meg és görcsbe szorult gyomorral harcolok az erdőben az állatokkal, ha megtámadnak. (Farkast nem provokálunk, iszonyat kemény egy állat! 😉 ) Közben szépen kimossa a fejemből a hétköznapok feszültségeit a történet, beköltöznek az alakok az álmaimba és már éjjel-nappal a virtuális valóságomban élhetek.

Még egy apróság van: a monotonitás, az ismétlődő mozdulatok. Ezek viszont kifejezetten segítenek egy irányba koncentrálni. Úgyhogy ha esetleg látsz egy lányt a szupermarket közepén maga elé meredve előre-hátra dülöngélni, miközben a homlokát dörzsölgeti vagy sűrűn csettinget az ujjával, akkor ne lepődj meg, csak a bevásárlólistámra nem emlékszem épp. 🙂

– Száva –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #meglepődekikapcsol írásunkat is!

2017-12-21T20:40:46+00:002016. Júl 12.|Tags: |

#meglepődekikapcsol

#meglepodekikapcsol

Az agyam. Mostanában az agyam néha csak úgy kikapcsol. Bizonyos dolgokban átálltam robotüzemmódra. Például, amikor a kisbabám reggelijét készítem 5:20-kor vagy már a 322. pelenkát cserélem aznap. Persze ezek a tevékenységek nem pihentetőek vagy feltöltőek, hanem olyan dolgok, amiket akkor is meg kell tenni, ha esik, ha fúj. Néha azon kapom magam, amikor ehhez hasonló dolgokat csinálok, hogy konkrétan nem emlékszem, hogy mikor és hogy csináltam, csak a végén ocsúdok fel, hogy wow, ez kész is.

meglepodekikapcsol kék tó tájkép

Érdekes. Korábban ilyesmi nem nagyon fordult velem elő. Egyébként nagyon sok minden fel tud tölteni energiával. Az emberek az utcán, ahogy látom, hogy tesznek-vesznek, a mindennapos teendőiket rendezgetik. Főleg mostanában, ez nagyon fontos nekem, mert teljesen más ritmusban élem az életem a kisbabum születése óta, mint előtte. Természetesen a férjem, a családom és a barátaim társasága is rengeteg energiát tud adni a mindennapokhoz. Merítkezem az élményeikből, a pozitív gondolkodásukból és a szeretetükből. Az olvasás, zenehallgatás is jó, de mostanában nincs annyi türelmem (kitartásom?), hogy igazán elmerüljek egy jó könyvben és/vagy zenében.

Ami a legjobban kikapcsol és magamba fordít, hogy kicsit befelé nézzek, az a víz. Imádom a vizet. Szeretek úszni, habár néniként úszom – fej a víz felett, mellúszás, csigalassúság – , de ez így is testmozgás és egyedül, magamban. Ezen kívül imádok fürdőkbe járni, csak ücsörögni a vízben és beszívni a termálvíz szagát. Szeretem a szökőkutatakat bámulni és a folyóknak, tavaknak a víztükrét vizsgálgatni. Szeretem az arcomat jó hideg vízzel lemosni. Szeretek meginni nagyon gyorsan annyira sok vizet, hogy utána megfájduljon a hasam. Szeretem a vizet. Ha egyszer újjászületek, akkor hal szeretnék lenni. Csak sajnos nem szeretem a halakat.

– Zsuzsi –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #meglepődekikapcsol írásunkat is!

2017-12-21T20:38:40+00:002016. Júl 11.|Tags: |

#meglepődekikapcsol

#meglepodekikapcsol

Öregeket karbafonva sétálgatva nézni. Van egy meglátásom, miszerint fantasztikus, ha az embernek öregkorában unokái vannak, de az ő kényeztetésük sok esetben olyan kevés százalékát tölti ki az amúgy is lassan vánszorgó időnek, hogy kell valami más. Úgy érzem, hogy öregként csodálatos lehet, ha valakivel nosztalgiázhatsz a múlton, értékelheted a gyorsan elszaladt éveket, egyfajta bölcs távlatból nézheted a világot. Lehet ő a társad, a barátod, a szomszédod, de olyan jó lehet egyfajta nyugodt perspektívából szemlélni a környezetedet. Ezek jutnak eszembe amikor egymásba karoló öregeket látok padokon vagy sétányokon. Ahogy rájuk nézek, kikapcsol a mókus az agyamban és olyan helyre jutok, ahol nem is tragédia, ha összemostam a pirosat a fehérrel, vagy elfelejtettem elküldeni egy e-mailt. Mert a nagy egész a lényeg, végülis, az emberek, akiket szeretünk vagy szerettünk és az élmények, nehezek vagy kellemesek, amiket megéltünk.

meglepodekikapcsol öreg ember

Titeket mi kapcsol ki és visz egy békésebb helyre?

– Vica-

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #meglepődekikapcsol írásunkat is!

2017-12-21T20:34:11+00:002016. Júl 10.|Tags: |