#gyerekvállalás

#gyerekvállalás Csak benéztem a szekrénybe, megláttam a bontatlan levél fogamzásgátlót és azon gondolkodtam, hogy nem szabad elfelejtenem holnap megint bevenni a kihagyott egy hét után. MICSODA?! Kimaradt egy hét? Csak az a baj, hogy a menzeszem is szépen kimaradt, életemben először.

gyerekvállalás - maci

Kiszállt a fejemből a vér, aztán pár nap leforgása alatt 4 tesztet csináltam, mindet negatív eredménnyel. No, mindegy is, következő hónapban rend szerint megjött. Nem vagyok terhes. Nem is tudtam, hogy mit érezzek. Persze örülök, hiszen még nincs itt az ideje, még szeretnék dolgozni egy évet, hiszen csak most lettem hivatalos vállalkozó.

Még R-rel elutazunk Ázsiába vagy Amerikába, vagy a bánat tudja hová, csak messze el. Úgy döntöttem, hogy felhívom és elmesélem neki a kimaradt havim történetét. “Gratulálok, nem vagy apuka!” mondtam. “Pedig a hír ellenkezőjének is örültem volna” – mondta ő – “de akkor legalább tényleg belefér még az az utazás jövőre, ahogy terveztük.” Nagy kő esett le a szívemről, mert igazság szerint nem voltam biztos benne, hogy ő tényleg akarja a babát 2 éven belül, vagy csak az én ébredező anyai ösztönömet csitítja.

Így aztán most munka ezerrel, aztán egy nagy utazás és utána reméljük ebbe a babakalandba is belevágunk. De vajon ennek tényleg ez a jó sorrendje? Van-e egyáltalán megfelelő időpont és helyzet a #gyerekvállalásra?

– Vica –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #gyerekvállalás írásunkat is!

2017-12-31T14:21:49+00:002016. Júl 20.|Tags: |

#gyerekvállalás

#gyerekvállalás Meg szokták kérdezni ismerősök, barátok, hogy honnan tudtam, hogy már szeretnék gyereket. Mikor jön el az a pillanat az ember életében, amikor úgy dönt, hogy igen, készen állok a következő nagy elköteleződésre. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy egy olyan kapcsolatban élek, ahol az értékrendszerünk ugyanazokon a pilléreken nyugszik, habár minden másban majdnem csak szöges ellentétei vagyunk egymásnak. Ebben a kapcsolatban körülbelül ugyanolyan ritmusban is változtunk, így nem merült fel az a probléma, hogy más életszakaszban jár az egyikünk, míg a másikunk már valahol máshol tart.

gyerekvállalás - kisbaba a romkocsma udvarán

Számomra akkor jött el ez a nagy felismerés, amikor ültem a barátokkal, kollégákkal, ismerősökkel bizonyos szórakozóhelyeken és időről időre rám tört az az érzés, hogy ennek nincs is semmi értelme már. Jól éreztem magam velük, hiszen én magam is más emberek társaságából tudom a legtöbb a energiát, lelkesedést meríteni. Ennek ellenére többször is előfordult, hogy kivontam magam a beszélgetésből és elgondolkodtam azon, hogy én most miért is vagyok itt. Valahogy ez vezetett oda, hogy úgy éreztem, most már jöhet egy kisbaba. Nem vágytam több bulira, szórakozásra, babázni szerettem volna és a kisgyerekemmel játszani és nézni, ahogy felnő.

Szerencsére minden jól alakult, így nagyjából egy év múlva meg is született az a személy, akiért a leghálásabb vagyok a világon. Mióta mi is szülők vagyunk több emberrel is körbejártuk ezt a témát és az a kérdés merült fel pár alkalommal, hogy az emberek többsége miért ragaszkodik ahhoz, hogy saját gyerekük legyen. Vajon miért nem fogad több ember örökbe már létező és szeretere rászoruló gyerekeket? Amikor tőlem megkérdezték, hogy miért szerettem volna saját gyereket, igazából nem tudtam rá egyértelmű választ adni.

Talán azért, mert ez egy ösztön? Talán ez egy belénk ivódott társadalmi nyomás/elvárás? Talán mert így szerettük volna, hogy a kapcsolatunk kiteljesedjen? Talán, mert ez egy emberi önzőség valahol? Sajnos nem tudom, hogy ez miért van. Mindenesetre nagyon izgalmas témának tartom és szívesen beszélgetnék még erről.

Ami viszont a legfontosabb, hogy habár megválaszolni nem tudom ezt a korábbi kérdést, de rettenetesen hálás vagyok, hogy megtapasztalhatom, hogy milyen a világ legjobb kisbabájának az anyukájának lenni. Rettentő sokat tanulok tőle és most már bevallom, de tényleg igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy nem igazán lehet felkészülni egy kisgyerek érkezésére, mert minden mást felülmúl, mint amivel eddig találkoztam.

– Zsuzsi –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #gyerekvállalás írásunkat is!

2017-12-31T14:19:39+00:002016. Júl 19.|Tags: |

#gyerekvállalás

#gyerekvállalás

Egyrészt zsigerien egyszerű, másrészt a legbonyolultabb kérdés. Végletek között csapódom, ha erről a témáról van szó.

Hatalmas, a legnagyobb felelősség – felnőtté kerekedve érzi csak az ember igazán a súlyát! Hogy én nem akarom elrontani így, de hát hadd legyek reális: így nem fogom elrontani, majd másképp fogom. 
Az biztos, hogy társas projekt, egyedül és társas magányban nem vágnék bele. Sőt, addig se tartanám szerencsésnek, amíg én nem vagyok “kész”, kibékülve és kibogozva.
Két ember között ez egy csoda. Nem tudok hétköznapibban hozzáállni!

gyerekvállalás - cseresznyevirág tavasszal

Látom a társaságunk eddig egyetlen csemetéjét. Ahogy hétről hétre fejlődik, ügyesedik, okosodik, csak szépnek egyformán szép az első pillanattól kezdve  Tőle kaptam a tavalyi év legnyugodtabb, legbékésebb pillanatát. Csak aludt a karomban, magunkra maradtunk és ahogy elnéztem őt, minden rosszat, minden fájdalmat, bántást, minden sérülést elmostak a könnyeim, percek alatt.

El se tudom képzelni, hogy milyen lehet ez az áramlás, ha az ember a saját gyerekével éli át. Ez csak egy töredék volt. És neki remek szülei vannak, a legjobbak! Nagyon büszke vagyok a barátaimra és örülök, hogy belevágtak.

A gyerekvállalás még előttem van – remélem, hogy előttem van. Úgy gondolom, hogy minden hétköznapi feladatra fel lehet készülni, mindenre lehet praktikus megoldást találni. Viszont a gyerekkel járó, élethosszig tartó szeretettel, féltéssel, gazdagsággal, bizonytalansággal és felelősséggel csak a pillanatban lehet majd együtt élni.

– Száva –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #gyerekvállalás írásunkat is!

2017-12-31T14:21:35+00:002016. Júl 19.|Tags: |

#gyerekvállalás

#gyerekvállalás Soha nem felejtem el az első terhességparámat. Egy hirtelen gyomorrontás után szerintem még hetekig abban a hitben éltem, hogy terhes vagyok. Ezen az sem segített, hogy amikor kétségbeesve felhívtam anyukámat, hogy az imént a semmiből telehánytam a vécét, ő csak annyit kérdezett: „amúgy mikor jött meg utoljára?”. Nem, mintha magamtól nem jutott volna eszembe feltenni ezt a kérdést.

gyerekvállalás - kisbaba kéz a felnőtt ujjat fogja

Napokig internetes fórumokat bújtam, alaposan utánajártam, hogy milyen terhességi tesztet érdemes vennem, mikortól kimutatható a terhesség. Rengeteget sírtam, álmatlan éjszakáim voltak, sőt, egyszer hajnali 3-kor felkeltem és kijelentettem a barátomnak, hogy nekem most muszáj lemennem sétálni, majd kábé két órán keresztül mászkáltam a házak között további internetes fórumokat olvasva és hangosan motyogva magam elé: „nem lehetsz terhes, biztosan nem vagy terhes”.

A legviccesebb a dologban az volt, hogy akkor már egy ideje el-elképzeltem, hogy milyen jó lenne egy kisbaba, hiszen megtaláltam életem párját (ha-ha), most már csak az ásó, kapa meg a nagyharang van hátra, szóval akár vállalhatnánk gyereket is. Persze, amint valóságnak kezdett tűnni, kegyetlenül berezeltem. Én, mint anyuka? Jó vicc.

Anyának ennyi idősen már volt egy kétéves lánya (én). Én még azt sem tudom, miből veszek kaját a jövő héten. Plusz egyelőre még magamat sem tudom megnyugtatni, nemhogy egy kisgyereket. Persze, az anyai ösztönök ébredeznek. Mikor bébiszittelek és a másfél éves pici lánnyal lemegyünk a játszótérre és mindenki azt hiszi, az enyém, az nagyon jó érzés. Jó érzés anyukásat játszani. Jó érzés elképzelni, hogy mit csinálnék a sajátommal. Hogy rontanám el kedvemre. Hogy hogy néznék ki terhesen. Irigykedve nézem a kortársaim nagy pocakját, az égből potyogó gyerekeket, mert valahol azt érzem, talán már nekem is ott kellene tartanom… De nem tartok.

Még túlságosan gyereknek érzem magam és nagyon távolinak tűik, hogy anyukává váljak. Még annyi mindent szeretnék csinálni, annyi helyen szeretnék élni, annyi mindent ki szeretnék próbálni… Meg persze a nagy Ő-t sem ártana megismerni hozzá… Ketyeg a biológiai óra, érzem én is, úgyhogy még 5 évet adtam magamnak. Aztán nem várok tovább, belevágok egyedül. Persze, az eredeti terv szerint már két éve anyuka vagyok…. Szóval, ki tudja, mi lesz ebből.

– Dóri –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #gyerekvállalás írásunkat is!

2017-12-31T14:18:32+00:002016. Júl 17.|Tags: |