#esikeső

#esikeső Érzem az illatát. A kedvenc illatom. Van pár emlékképem, ami kifejezetten az esőhöz kötődik. Amikor ezek eszembe jutnak, úgy érzem, nyugalom száll meg. Az a friss, de begubózós érzés, amikor visszavonulhatsz önmagadba megpihenni, körbenézni, megtisztulni a külső zajoktól.

 

Az egyik emlékem, amikor az eső kopog a sátor tetején. Egy fesztiválon vagyok. Szomorkodunk, hogy az eső elmossa a koncerteket, de közben mégis jó minden. Nyugalom, várakozás.

A másik emlékem, amikor a finn családnál kint ülök a fedett teraszon, nézem a szemben lévő pince épületét és elvágyódom, máshova. Ölelésre vágyom nagyon és megértésre, ebben a magányban tisztul le sok minden bennem. Az eső elmossa a felesleget. Amióta megvolt ez a teraszon üldögélős, esőbe merengős élmény, azóta csakis olyan házat képzelek el magunknak, aminek van egy fedett terasz része és hozzátartozik két hintaszék.

Az eső gyerekkori emlékeket is rejt. Az ázott kutyánk szaga, amikor hazaérek és mindig rám akar ugrálni, én pedig menekülök, hogy nehogy hozzám dörgölőzzön. Azóta megbántam, hogy nem hagytam, hogy összekutyaszagozza a szép, tiszta ruhámat. Már nincs velünk a kutyusunk.

Esős helyre szeretnék költözni, annak ellenére, hogy gyakran épp azt gondolom, de kár, hogy esik, pedig közben nagyon is értékelem azt az esőt, csak erre mindig később jövök rá. Elég sok mindenre később jövök rá, mint kellene.

– Zsuzsi –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #esikeső írásunkat is!

2017-12-07T20:13:09+00:002016. aug 03.|Tags: |

#esikeső

#esikeső Imádom. Bőrig ázni. Random emberekkel teátrálisan menekülni előle. Hallgatni a hangját az ablakon, a sátor tetején. Az autóban utazva. Beszívni az illatát. Bekucorodni a meleg takaró alá. Éjszaka elaludni rá. Csak csodálni. Ijedezni a mennydörgéstől. Nézni a villámokat. Csigákat és gilisztákat menteni. A rózsaszín esernyőm. A pocsolyák. A felfrissülés egy forró időszak után. Az összes egymásratalálás az összes romantikus filmben. De főleg a Breakfast at Tiffany’s-ban. És utána. A szivárvány. Az a csodálatos nyugalom. A város újjáéledése. A madarak trillázása. A fények. A növények boldogsága. A természet maga. <3 Eső

esikeső - vízpart, tópart

– Dóri –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #esikeső írásunkat is!

2017-12-07T20:14:37+00:002016. aug 02.|Tags: |

#esikeső

#esikeső

Ha nyár, akkor imádom. Az egyik legfelszabadítóbb élményem kiskamaszként, amikor a táborban, a lezúdúló, meleg esőben szaladgálunk a kukoricaföld végében egy csomóan és csak nevetünk, körben meg hatalmas villámok csapnak be mindenhol. Meg később hajat mostunk a felfogott vízben.

esik eső - esernyők

Ha tavasz, akkor megtisztít. Májusonként rendszeres a veszély, hogy egyszer elvisz a tüdőgyulladás, de megszállottan sétálok az esőben. Egyedül. Hangosan énekelve. Ehm. 😀

Ősszel és télen elbújok. Otthon, meleg, pokróc, tea és hallgatom, ahogy kopog. Tudom, talán klisé, de ez egy nagyon alapvető otthon-biztonság-kuckó érzést ad 🙂

Esernyőt nem használok, úgyis ott hagyom el, ahol eláll az eső. Az esőkabáttól meg nem látok-hallok és zörög, tapad, brr. A kendőmet használom eső esetén is, a ruhámat meg nem féltem. Majd megszáradok! 🙂

– Száva –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #esikeső írásunkat is!

2017-12-07T20:16:38+00:002016. aug 01.|Tags: |

#esikeső

#esikeső Általában nem bírom az esőt. Mégis volt egy éjszaka, amikor egy hatalmas vihar tette a legjobbat velem. A sötét eső segített, hogy minden érzelmem, boldogságom és fájdalmam “kifolyhasson belőlem”, ahogy a hatalmas cseppek átáztatták a ruhám, a hajam és a könnyekkel együtt csorogtak le az arcomon, helyet adva egy új felismerésnek, egy addig ismeretlen felelősségnek és lehetőségnek.

esik eső - Vica a tengerparton

2013-ban fél évet töltöttem Isztambulban két csodálatos leányzóval. Az életem egyik legmeghatározóbb időszaka volt, nem csak a sok élmény miatt, hanem azért, mert lehetőséget adott arra, hogy megtaláljam önmagam személyes és szakmai szempontból is.

Ahogy ott áztam és egymásra locsoltuk a vizet a lányokkal a diszkóból bömbölő popzenei aláfestéssel az Istiklal kellős közepén, arra gondoltam, “ez igazán ÉN vagyok”. Ezután már senki nem “tesz be egy dobozba”. Hogy mostantól egyedül én döntök az életemről. Arról, hogy mit dolgozom, hol élek, mit eszem, kit csókolok. Soha többé nem hiszem el senkinek, hogy mi a “normális”, de én sem magyarázom nagy hanggal többé a barátaimnak, hogy ők mit csinálnak rosszul. (Bocs a korábbiakért!)

Az az esős éjjel végleg megpecsételte a hozzáállásomat a világhoz és a körülöttem lévőkhöz. Szabadságot adott.

– Vica –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #esikeső írásunkat is!

2017-12-07T20:18:57+00:002016. Júl 31.|Tags: |