#éppeztakönyvet

#éppeztakönyvet kerülgetem már évek óta. Az eleje csobogó, álmosító mese, egy régi korról, keményített gallérról, a családi legendárium megfeketedett ezüsttáljáról. Kizökkentő az undoron felülemelkedő gyermeki kíváncsiság, a halott nagyapa viasszerű teste a ravatalon, az erős, fojtogató virágillatban. Már egy karcolóan tiszta, hűvös levegőjű hegyvidéken zakatol a vonat felnőtt valónkkal.

éppeztakönyvet - thomas mann könyvborító a varázshegy

Látogatóként érkezünk, de nem megyünk tovább. Beletanulunk a szanatórium monoton rendjébe, a szűkre szabott korlátok közötti mindennapokba. A betegségbe. Itt áll az élet. Ide nem élni jönnek. Ide meghalni, vagy szünetre, kényszerpihenőre jönnek – vagy küldik őket. A friss, jeges lélegzet kitisztítja a tüdőt és nagyítóüveg alá zár mindenkit: minden apró momentum, érzelem, mosoly, gesztus, dallam jelentőséget kap.

A téli táj a szánkóról, pokrócok alól nézve kitágul, a fókusz egy-egy hópehelyre kerül. Megismételhetetlen, egyedi fraktálszépségében ad kristálytiszta allegóriát az emberiséghez. Körbevesz, beburkol az érkező este, a fehér homály elvakít, míg körbeforog minden és elveszünk az arcba csapódó szúrós hópelyhekben a mindegyforma fehér dombhátakon. Nem jutok tovább, sokadjára sem. Most nekidurálom magam a kétségbeejtően ismerős, beteg elveszettséghez és megmászom ezt a Varázshegyet.

– Száva –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #éppeztakönyvet írásunkat is!

2017-12-30T21:13:17+00:002016. Sze 21.|Tags: |

#éppeztakönyvet

#éppeztakönyvet Jelenleg három könyvet olvasok, attól függően, hogy éppen melyikhez van kedvem.

Az egyik Isaac Asimovtól Az alapítvány trilógia. Nagyon az elején tartok, így még sokat nem tudok írni a cselekményről, de eddig tetszik. Nem igazán olvastam korábban a sci-fi műfajban, ezért remélem, hogy ez egy új, izgalmas világba vezet be. Ezt a könyvet kikapcsolódásként veszem a kezembe.

#éppeztakönyvet - könyvek halomban

A másik könyv a Kína-tanulmány T. Colin Campbell professzortól, mely a táplálkozástudományban elért eredményekról számol be. A keleti és nyugati étkezési szokásokat veti össze, valamint a növényi alapú étkezésnek ez az egyik tudományos alappillére. Alapvetően azért olvasom, hogy tájékozottabb legyek a növényi alapú étkezés egészségre gyakorolt hatásaival.

Harmadikként pedig a Bölcsek a bölcsőben című könyvet szoktam forgatni. A gyerekek fejlődéslélektanjáról tanulok ebből, melyet Gopnik – Meltzhoff – Kuhl trió jegyez. Alapvetően rövid áttekintést ad, hogy a történelem során, hogyan közelítették meg a gyermekek gondolkodásmódját, illetve mit tartanak a legújabb lehetőségnek. Ezzel segítik a szülőket, hogy jobban átlássák, megértsék, hogy a gyerekek milyen folyamatokon mennek keresztül a fejlődés, tanulás, felismerés során. Remélhetőleg én is hasznát fogom venni a kislányomnál.

Ti milyen könyvet olvastok mostanában?

– Zsuzsi –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #éppeztakönyvet írásunkat is!

2018-01-27T11:47:09+00:002016. Sze 20.|Tags: |

#éppeztakönyvet

#éppeztakönyvet

Ezt a könyvet fogtam meg épp, amikor tavaly nyáron azon az ágyon csöveztem Zsuzsiéknál, amin most a kislánya apróságai vannak. Azt mondta, nyissam csak fel, ami az ágyneműtartóban van, abból bármit kölcsönvehetek. Nem volt hosszú könyv, mégis hosszan olvastam és akkor fejeztem be, amikor már Strasbourgban voltam.

éppeztakönyvet - katona mankókkal régi fotón

Tavaly volt egy projektünk, az első világháborúról és az ott szolgáló önkéntesek áldozatkészségéről oktattuk a diákokat azzal a céllal, hogy elődeinktől inspirálódva most ők tegyenek valamit másokért, egy békésebb világért, aktív állampolgárként. Sokat tanultam itt én is, de nyilván szervezőként az ember kevésbé merül el az emberi történetekben, mint inkább abban, hogy van-e vegán a csoportban, melyik az ügyeletes kórház, minden trénernek van-e elég filctolla, stb.

S pár hétre rá épp ezt a könyvet, a Búcsú a fegyverektőlt vettem ki az ágyneműtartóból. Olyan volt Hemingway-n keresztül átélni a háborút, mintha én is ott lettem volna. A hidegben, a szélben, a zajban, a sötétben. Mert mindegy hol zajlik vagy kik vívják, a háború mindenki számára ilyen, aki a terepen éli át. A könyvben két kis melegség, két fényforrás van csak; az elesetteknek nyújtott orvosi segítség és a szerelem.

Olyan szerencsés vagyok, hogy 2016-ban mindkét fényforrás körülvesz a munkámban és a magánéletemben. Szeretném hinni, hogy amivel foglalkozom, s ahogy élek, jót tesz másokkal. S ehhez nem kell a háború közepén életeket mentenem, elég megtenni mindent, hogy egy orvostanhallgató még két műtétre bejusson. Majd ő hamarosan megment valakit.

– Vica –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #éppeztakönyvet írásunkat is!

2017-12-31T13:54:01+00:002016. Sze 19.|Tags: |

#éppeztakönyvet

#éppeztakönyvet

Töredelmesen bevallom, épp kettőt olvasok egyszerre, de csak mert az elsőt képtelen voltam mostanáig befejezni.

Louisa May Alcott: Kisasszonyok. Képtelen vagyok vele dűlőre jutni, és egyre csak idegesít és idegesít. Valahol a könyv felénél járok, és idáig is kínkeservesen jutottam el. Többször kiabáltam már a könyvvel, látványosan forgattam a szemem és horkantam fel hangosan egy-egy fordulatnál, mert annyira nem tudok vele azonosulni. Zavar, hogy mindig anyának van igaza, hogy aki ellenszegül, az megbűnhődik, hogy, aki ki akar lógni, azt mindenáron vissza kell faragni. Bosszant, hogy a rendetlenkedők mindig elnyerik a bűnhődésüket, és teszem azt, meghal a madárkájuk, mert munka helyett egész héten csak játszanak és elfelejtik megetetni. (wtf) Egyelőre csak a vastag áldozathibáztatást látom benne, a tekintélyelvűséget és a mindenféle társadalmi skatulyákat, ezért azt hiszem, a végét inkább megnézem filmen. Talán mindkettőnknek jobb így.

éppeztakönyvet - farakás a ház oldalában

Megszereztem viszont Grecsó Krisztián új könyvét, a Jelmezbált, és ismét nem csalódtam. Jelenleg ő a kedvenc kortárs íróm, az összes eddigi könyvét imádtam. Az írásait pontosan azért szeretem, amiért a Kisasszonyokat nem: abszolút tudok velük azonosulni. Grecsó mindig visszanyúl a gyökereihez, az alföldi faluvilághoz, ami által nagyonis megérint, hiszen a fél gyerekkoromat egy alföldi falun töltöttem, egy (fő)városi gyerekek számára elképzelhetetlen miliőben. Nála is érzem azt az érthetetlen, romantikus elvágyódást ebbe a világba, amit sokszor én is érzek, és amivel sokszor én sem tudok mit kezdeni. Nagyon jó érzés a történeteit olvasni, nagyon szeretek általa visszautazni egy olyan korba és egy olyan helyre, ami mindig is nagyon-nagyon érdekelt. Ha lenne egy időgépem, pontosan a történetei által felölelt korszak Magyarországára szeretnék visszacsöppenni. Nincs valakinél egy fölösleges?

– Dóri –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #éppeztakönyvet írásunkat is!

2017-12-31T13:55:40+00:002016. Sze 18.|Tags: |