#első

#első

Az első alkalom, amikor egyedül beültem kávézni és National Geographic-ot olvasni egy rigai kávézóba, meghatározta a további életemet. Csináltam róla egy képet, most veletek is megosztom.

első - national geographic újság kávéval

Ültem ott és hirtelen úgy éreztem, hogy ez a legboldogabb dolog a világon. Csacsogást hallgatni egy nyelven, amiből semmit nem értek, kóstolásig nem ismerni a kávé és a süti ízét és távoli tájakról olvasgatva álmodozni.

Hazamentem a budapesti panellakásomba és írtam egy háromoldalas listát arról, milyen életet szeretnék. Aztán elkezdtem megvalósítani. A folyamatnak tulajdonjog, kapcsolat, munkaviszony, barátság esett áldozatul. S ugyanekkor hivatást, társat, élményeket, barátságok erősödését és új barátokat nyertem.

Tavaly újraolvastam a listát. Még egy része van az életemnek (bizony, az a fránya sport), amit csak időről időre érintek, a többi gyökeresen része lett a mindennapjaimnak. Mindez egy kis, első lépéssel, egy kis önreflexióval, felismeréssel kezdődött.

– Vica –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #első írásunkat is!

2017-12-31T13:58:51+00:002016. Sze 14.|Tags: |

#első

#első

Valamiért az elsőknek mindig nagy jelentőséget tulajdonítunk.

Pedig igazából minden második is egy új első valami másban.

első - naplemente nézés a kilátóról Portugáliában

Kétszer nem lépünk ugyanabba a folyóba.

Gyakrabban kéne magamat erre emlékeztetni.

– Dóri –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #első írásunkat is!

2017-12-31T14:02:23+00:002016. Sze 13.|Tags: |

#első

#első

Tudjátok, belém égtek a nem aranyérmes, a döntőkön kiesett olimpiai úszóink (a mieink!) kétségbeesett, sírás határán álló nyilatkozatai a medence szélén. (A finoman szólva is… tapintatlan riporteri kérdésekre.)

Annyi munka, áldozat után, látni őket megomlani. Persze, mondhatnánk, a versenysport erről szól, meg kell tanulni kezelni a pszichés részét is. Meg hát. Ti honnan tanultátok meg? A mai napig visszhangzik az alsós tanító nénim hangja a fülemben “Egy ötös tanulónak a négyes rossz jegy.” Húsz évvel később, gyakran gondolkozom rajta, hogy ez a teljesítménykényszer, ez az állandó maximalizmus juttatott el ide, ahol most vagyok? Vagy teljesítettem volna szorongás, a belém ivódó elégedetlenség nélkül is? Komoly a kérdés.

első - oklevelek tömege

Mindannyian ismerjük azt az utolsó adrenalinfröccsöt, ami átlök a félelmeken, akadályokon, feledékenységen, tűréshatáron. Honnan kell ennek jönnie ideális esetben? Szoktam viccelődni vele, hogy ismerem már a határaimat – tudom, hogy hogyan lépjem át őket, amikor az kell a sikerhez. 🙂 Büszke vagyok rá, hogy kőkeményen és fegyelmezetten tudok dolgozni, akarni, tenni, hinni. De nem tudok mindent elsőre jól csinálni. Van, amiben elbukom. Amikor fogalmam sincs róla, hogy mi a jó. Bevághatom a sarokba az értékítéletem, nincs hova nyúlnom támpontért! Pedig én csak azokat az értékeket, azt a ritmust keresem, ami boldoggá tesz. Amitől egyszerre látszom sikeresnek a világ előtt és érzem eredményesnek, hasznosnak saját magam. Ez a keresés nem megy gyorsan. Hibázok újra és újra. Nem, hogy első nem vagyok, versenymezőnybe sem jutok.

Persze, ha valaki másról lenne szó, akkor mondanám, hogy ez triviális, ilyen a dolog természete, nem kell ezen őrlődni… Ha magamról, akkor a belső elégedetlenségemmel megfejelve, néha egyszerűen kilátástalanul kétségbeejtő érzés. De tudom: keresek, tanulok és ehhez hozzátartozik, hogy így huszonévesen már ne rettegjek a tévedéstől. Úton vagyok. Számomra minden sikertelenség és kudarc közepette ez ad egy perspektívát. Ti hogy birkóztok meg a nyomással?

– Száva –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #első írásunkat is!

2017-12-31T14:02:18+00:002016. Sze 12.|Tags: |

#első

#első

Az első szerelemről azt mondják, hogy mindig elmúlik, de sosem felejted el. Az érzés tényleg teljesen elhalványult, de a személyiségemen hagyott ráncok megmaradtak. Az első szerelem tanította meg, hogy milyen valakit teljesen önzetlenül szeretni, milyen az igazi ragaszkodás, milyen a legrózsaszínebb felhőkön lebegni és milyen a legmélyebb gödörben szenvedni. Végletek és kamaszkori drámák rapszodikus váltakozása.

első - babakezek a bútoron

Visszanézve rengeteg minden nevetségesen apró vagy lényegtelen részlet, de az, amit az emberi kapcsolatokról tanultam, komoly és lényeges. Megtanított elindulni azon az úton, hogy megtanuljam a saját határaim, kialakítsam az értékrendszerem, képes legyek megfogalmazni az elvárásaimat, reményeimet, vágyaimat magam és a másik felé. Hiszem, hogy minden ember életében meghatározó ez az élmény, legyen szó akár pár hetes vagy több éves kapcsolatról.

Az első szerelemnél csak egy fontosabb van, az utolsó, amelyik végigkísér az életen.

– Zsuzsi –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #első írásunkat is!

2017-12-31T14:02:39+00:002016. Sze 11.|Tags: |