#apamosdikanyafőz

#apamosdikanyafőz
A családi legendárium szerint a születésem után pár hónappal történt, hogy apukám egy átlagos munkanap után hazaérve anya panaszkodásaira, miszerint fáradt és kimerült a háztartási teendőktől, csak annyit tudott reagálni, hogy nem érti, anyu miért siránkozik, hiszen egész nap egyedül van otthon, a gyerek még pici, csak meg kell etetni és pont. Anyukámat eléggé szíven ütötték ezek a szavak, hiszen addig minden flottul működött a házasságban, nem voltak ilyen egymásnak odamondogatások. Szerencsére nem olyan fából faragták, hogy hagyta volna magát: elhatározta, hogy megleckézteti apukámat.

Másnap, mikor apa hazaért, anya közölte, hogy kiszalad a közértbe valamiért. Ugyanakkor már napközben előkészítette a kajámat, megvásárolta a kis magazinját, a bevásárlás után pedig beült egy cukrászdába és kényelmesen elolvasta az újságot. Jó, a kényelmesen erős túlzás, nagyjából egy órát volt távol, és azalatt is majd megette az ideg, hogy mi történhet otthon, mit kezd apa velem.

Mikor hazaért, apa teljesen kétségbe volt esve, hogy hova a csudába tűnt, mivel én közben felkeltem, és fogalma sem volt, mit csináljon velem. Anya persze rákontrázott, hogy dehát még kicsi vagyok, csak meg kell etetni, semmi különös tennivaló nincs velem. Apa megértette a leckét, és soha többet nem vonta kérdőre anyát.

apamosdikanyafőz régi diakép egy házaspárról

Pár hónapja illegálisan tartózkodom egy anyukacsoportban a facebookon (mert nem anyukaként elméletileg nem lehet csatlakozni). Azt gondolná az ember, hogy az elmúlt harminc évben emancipálódott annyit a társadalmunk, hogy ilyen párbeszédek már alig vannak jelen a (fiatal) házasok életében. Ehhez képest mindennap születik bejegyzés arról, hogy apukának fingja-gőze nincs arról, mit is kell egy gyerekkel csinálni, hogy a gyereknevelés valójában mennyire fárasztó, és hogy ugyanezek a férfiak a munkára hivatkozva rendszeresen bújnak ki gyereknevelési feladatok alól.
Elég elszomorító.

Kedves Apukák! Kössétek fel a gatyátokat. Üdv a 21. században!
Tisztelet a kivételnek (mint mindig).

– Dóri –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #apamosdikanyafőz írásunkat is!

2017-12-07T21:15:31+00:002017. Sze 20.|Tags: |

#apamosdikanyafőz

#apamosdikanyafőz
Emlékszem az egyik rokonom szeretően aggódó kérdésére: “És a házimunkában besegít?”
Bennem szakadt a szó a meglepettségtől. Friss kapcsolat – gondoltam magamban – úgyis az együttéléskor derülnek majd ki ezek igazán. De hát elvezeti a saját háztartását, meg az enyémben is mosogat, beágyaz, átrendezi a bútorokat, mikor úgy alakul, magától értetődően, nem segítségként.

Hogy miért volt ennyire fura ez a kérdés számomra?
Ha jönne egy srác, akinél elvárás lenne, hogy kizárólag én főzzek, mosogassak és takarítsak, akkor bájosan elirányítanám az ajtó felé. Kifelé menet akár le is moshatja.
Aki a számítógépet be tudja kapcsolni, az a mosógépet is. Aki elvezet egy autót, az elbír a bevásárlókocsival is. Ezekhez nem kell 2 X kromoszóma.

apamosdikanyafőz megterített asztal tányérokkal rajtuk ételekkel

Tudom, ilyenkor szokták felhozni, hogy a pasik elveszettnek érzik magukat a “magamfajta” mellett, mert egy személyben felszerelem a bútorajtót, megfőzök és gondoskodok az anyagiakról is. Egyszerre. 😛
Szerintem meg adódik az életnek néhány további, mellékes, említésre is alig méltó területe mint a szerelem, barátság, partnerség, család, ahol még lehet bizonyítani…

Ha meg már kapcsolat? Akkor meg legyen már alap, hogy osztozkodás és versenyzés helyett a segítőkészség győz! Imádom azokat az estéket, amikor fáradtan, már a kajarendelés gondolatában is kimerülök, és érkezik a pasi: dőljek hátra, készül a saláta, görögnek az olajbogyók. És kapok másnapra szendvicset is.
Yeah!
(Psota Irénnel vagyok örökkön örökké: “Aki szeret, az etet!”)

Ennek az #apamosdikanyafőz kettős felosztásnak már rég nincs alapja. Apa főz, anya porszívózik; apa fürdet, anya programoz; apa leckét ellenőriz, anya éjszakai műszakba megy a szalag mellé. Én boldogan porszívózok, de a mosogatással a világból ki lehetne kergetni. Gyönyörű tortákat készítek, de hogy húst nem rántok, az is hótziher. Dolgozok napi 12 órát, de például fogalmam sincs, hogy hogyan fogok megbirkózni a gyereknevelés monoton, ismétlődő feladataival, ahol nem a sziporkázó agyamra lesz szükség, hanem a karomra, hogy ringasson, órák hosszat.

Minden párnak, családnak magának kell felosztania a feladatokat, a személyiségükhöz illően. Ráadásul van egy olyan erős sejtésem, hogy ennek a felosztásnak életszakaszonként újra és újra neki kell majd veselkedni.
Úgyhogy igen, együtt csináljuk a közös feladatokat. Ha ok nélkül egyedül hagyna ezekkel, akkor azt hiszem, nem is tudnék társként gondolni rá többé.

– Száva –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #apamosdikanyafőz írásunkat is!

2017-12-05T20:14:52+00:002017. Sze 19.|Tags: |

#apamosdikanyafőz

#apamosdikanyafőz
A nemek közötti egyenlőséggel értek egyet és támogatom azt. Hiszem, hogy nemtől függetlenül ugyanannyi részt kell kivenni egy kapcsolatban a rutinfeladatokból, amelyek a napi, heti, havi szükséges elvégzendők. Senki sem szereti igazán ezeket a tennivalókat, de az élet gördülékenyebben megy, ha minden nap van tiszta ruhája az embernek vagy reggelente nem a mosogató aljáról kell előtúrni a müzlistálat, hanem csak ki kell emelni a tiszta tányért a szekrényből.

Sok kis apróságnak tűnik, hiszen csak tíz perc elmosogatni, csak húsz perc gyorsan felporszívózni. A ruhákat sem tart sokáig be-, majd kitenni a mosógépből, a boltba hazafele is be lehet ugrani egy fél órás élelmiszerbevásárlásra. Viszont, ha összeadjuk ezeket a pár perces rutinfeladatokat, hirtelen egy-két órányi tennivalóval bővül a mindennapi munkánk. Természetesen ez az idő csak növekszik, amennyiben a családnak több tagja is van.

Ennek megoldására nagyon egyszerűnek tűnik a közös takarítás, illetve a feladatok rendszer szintű felosztása. Ezen kívül pedig mindenki felel a saját maga dolgaiért. Például én sosem keresek egy tiszta nadrágot sem a férjemen, hogy dehát miért nem mosta ki és ő sem kérdezi, hogy ma miért nem főztem semmit vacsorára.
Ez egy igazán működő rendszer addig, ameddig a kapcsolatban mindkét félnek van munkája és nagyjából ugyanannyi időt töltenek házon kívül, mint házon belül.

Viszont mi történik akkor, amikor gyerek születik? Rengeteg kapcsolatban ebben az időszakban tolódik el a hagyományos nemi szerepek irányába a családi munkamegosztás. Így a mai magyar társadalomban a férfiből válik a kizárólagos kenyérkereső, míg a nő a gyermekért és az otthon harmóniájáért, tisztaságáért, családi békéért felel. Vannak, akik viszonylag felkészülten lépnek ebbe az életszakaszba: előre összeírják és újra felosztják a háztartással kapcsolatos feladatokat, vannak, akik külső segítséghez folyamodnak (takarítónő, babysitter) és vannak, akik csupán tudják, hogy nem akarnak belecsúszni a konzervatív értelemben vett családanyai szerepbe.

apamosdikanyafőz asztal rajta gyümölcsök és palacsinták

Én rettentően tiltakoztam már a terhesség során is az ellen, hogy bármi módon rám háruljon a háztartási feladatok kizárólagos kezelése. Emiatt még S. születése előtt írtunk egy heti tennivaló listát, amit felosztottunk. Ezen a listán a szemét kivitelétől kezdve, a bevásárláson keresztül a kiteregetésig minden rajta volt.

Aztán megszületett S. és a listát, azt hiszem, azóta sem vettük elő. Ennek ellenére igazán hasznos, mert így leírva sokkal jobban átlátható, hogy mi az, amivel foglalkozni kell az otthonnal kapcsolatban. Végül, ami nálunk bevált, az az, hogy kialakítottunk egy olyan reggeli, esti és hétvégi rutint, hogy mindketten a családunk számára hasznos és hatékony tennivalókat ugyanabban az időpontban végezzük el. Ezáltal marad idő pihenésre, egyéni időre, kirándulásokra, stb. Például amíg a férjem fürdeti S.-t, addig én elpakolok mindent a konyhában, elmosogatok, stb. Minden halad szépen és semelyikünk sem heverészik, míg a másik tesz-vesz.
Így senki nem érzi azt, hogy többet tesz bele az egészbe, mint a másik. Ugyanis, ha ez az érzés felmerül valamelyikőnkben, akkor ott valami, valahogy nincs jól elosztva és nincs meg a megfelelő kommunikáció sem.

A legfontosabbnak azt gondolom, hogy a személyes sérelmeket (vélt vagy valós) mindenféleképpen meg kell beszélni és változtatni, hogy senki ne helyeződjön a mártír szerepkörébe. A családi béke, harmónia és rend fenntartása csakis csapatmunkával érhető el úgy, hogy mindenki boldog is maradjon a nap végére, nemtől függetlenül.

– Zsuzsi –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #apamosdikanyafőz írásunkat is!

2017-12-07T21:16:04+00:002017. Sze 18.|Tags: |

#apamosdikanyafőz

#apamosdikanyafőz
Én főztem és mosogattam, ő mosott és vasalt, a fürdőt én takarítottam, a nappalit és a szobát meg ő. Miután megettük a karácsonyi vacsit, amit anyával főztünk, leültetett minket a kanapéra beszélgetni, ő meg ment elpakolni az asztalról. Előreengedhettem az ajtónál, és amint ugyanannyit kerestünk, meghívtam vacsorázni. Ő pedig hozott nekem virágot és megszervezte a road trip-et, amire vágytam. A barátoknak büszkén mesélt a szakmai fejlődésemről, én is az ő projektjeiről. Nem féltékenykedtünk, nem szorítottunk sarokba, nem parancsoltunk senkit se konyhába, se garázsba.

apamosdikanyafőz inspirációs poszter a falon

Én 25, ő 35 éve nézegetett szerepeket dobott el és értelmezett újra.

De képzeld, mégis nőnek éreztem magam, ő pedig férfinak, jobban, mint előtte bármikor.

– Vica –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #apamosdikanyafőz írásunkat is!

2017-12-05T20:24:11+00:002017. Sze 17.|Tags: |