#ahelyaholélek

#ahelyaholelek
A hely ahol élek egy hatalmas, fekete hátizsák 5 méteres körzete. Valahogy mindig úgy jön ki az elmúlt öt évben, hogy a szoba változik, a lakótársak változnak, a város és az ország is változik,a hátizsák meg mindig ott van valahol. Érdekes érzés visszagondolni, hogy Budapest, ami jelenleg a hátizsákom otthona, egykor mindent jelentett, most pedig egy átutazás helyszíne.

ahelyaholélek - feltett lábak egy táskán

Már nincs szükségem lakásra, szekrényekre meg memóriapárnára, csak élményekre, inspiráló munkára és emberekre, no meg a hátizsákomra. A hely, ahol élek egy belső béke lett, ahol kreativitás és szeretet van. Az otthon ott van, ahol éppen olyan impulzusok érnek, melyekre az adott időszakban szükségem van.

– Vica –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #ahelyaholélek írásunkat is!

2018-01-05T17:15:36+00:002016. Júl 06.|Tags: |

#ahelyaholélek

#ahelyaholelek
Szeretek itt élni, de mehetnékem van.
Úgy érzem Budapest már mindazt odaadta nekem önmagából, amit adhatott és én sem tudok neki újat nyújtani. Imádom a várost és utálom is egyben. Imádom, hogy itt tölthettem a húszas éveim nagy részét, itt nőttem fel, itt talált rám a nagy szerelem és itt teljesedett ki az eddigi életem.

ahelyaholélek Duna-part felülről fényképezve

De már unom.
Mást szeretnék, továbblépni, megismerni az újat. Tervezzük a külföldre költözést. Megnézzük milyen ott, hogy valóban kolbászból van-e a kerítés. (Tudjuk ám, hogy nincs.) Szeretnék megint kihívást találni a mindennapokban és azt a fajta izgalmat, amit huszonegy évesen éreztem Finnországban. A kicsit elveszett érzés, mely a kalandvággyal párosul. Új embereket is szeretnék megismerni és meg szeretnék botránkozni mindennapi szokásokon, szeretnék új kifejezéseket is tanulni, elveszni az élelmiszerboltban és élvezni az új közösség adta boldogságot. Szeretném látni, hogy milyen az élet a világ másik felén.

De ez most nem az a hely ahol élek. Jelenleg itt lakom Budapesten és próbálom kiélvezni minden egyes percét amíg még itt vagyok. Amikor a Gellért-téren állok és látom a sárga villamost a Szabadság híd előtt elmenni, akkor elszorul a szívem. Úgy érzem most kell magamba szívnom ezt a látványt, hiszen ki tudja meddig tehetem, meddig láthatom még. A kedvenc kávézómmal is így vagyok. Elsétálok a Jászaira és arra gondolok, vajon lesz-e ilyen finom, krémes, átütő ízű a kávé ott, azon a a helyen, ahol még nem élek. Budapest egyszerre a mindenem és a semmim. A kötődésem és az elvágyásom oka.

– Zsuzsi –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #ahelyaholélek írásunkat is!

2017-12-21T20:31:50+00:002016. Júl 05.|Tags: |

#ahelyaholélek

#ahelyaholelek
Van egy kedvenc sorom az azóta feloszlott Suhancos zenekar csodálatos számából, az „Egyre másra” címűből. Ebben (Vitéz) FankaDeli azt mondja: „élni jöttem ide, nem pedig lakni…” – hát valahogy így vagyok én is. Keresem a helyem.

Jelenleg, és egy ideje már, csak lakom valahol.
Gyorsan összeszámoltam és a szülői házzal együtt (ha a kolin belüli költözködéseket nem számoljuk) azt hiszem, ez a kilencedik lakás, a harmadik város és a második ország, ahol lakom. És most készülök a tizedik lakásba a harmadik ország negyedik városában. Persze, nincs okom panaszra, ebben a pillanatban Portugáliában, Lisszabonban vagyok, annak is a kellős közepén. 15 fok télen, tengerpart fél órára, 1.85€. Nagyon-nagyon élvezem, hogy testközelből ismerhetek meg egy csomó kultúrát.

ahelyaholélek lány szemléli lisszabont

Pont mostanában kezdek megtapasztalni valami leírhatatlan érzést, amit a külföldre költözés nélkül sosem ismertem volna meg. Kezdem távolról szemlélni a magyarságomat – tényleg nem tudom jobban megfogalmazni, csak így. Kezd fura lenni, hogy magyar vagyok, hogy valamikor csak az országhatáron belül mozogtam, és csak azon belül tudtam elképzelni a jövőmet: magyar egyetemen, magyar munkahelyen, magyarul beszélve, magyar férjjel, magyar gyerekekkel…
Nagyon boldog vagyok, hogy nekivágtam és ezáltal kinyílt számomra a világ. Teljesen más megtapasztalni az életet külföldön, vagy akár Magyarország egy másik régiójában is. Minden hely egy kicsit a részemmé vált, gazdagabbá tett, kicsit odatartozónak is érzem magam. Egy kicsit már én is pécsi vagyok, meg budapesti és portugál is.

Emiatt a gyökértelenség miatt viszont sokszor tör rám, hogy nagyon szeretnék már megállapodni. Borzasztóan unom az állandó költözködést, és nagyon vágyom egy saját kuckóra, egy jól be- és lehatárolt térre az univerzumban, ami csak az enyém. Ahonnan nem kell elköltözni többet, kivéve persze, ha szeretnék. Amiben rend van és tisztaság, ahogy én szeretem. Ahol kedvemre tarthatok házi kedvenceket (ez sarkalatos pont az életemben, sosem tarthattam kutyát vagy macskát, mert a szüleim nem engedték, és mióta elköltöztem az állandó jövés-menés miatt megintcsak nem lehetett). Ahol a fehérre mázolt falakat telefestem a saját alkotásaimmal. Ahol vidám növényekkel veszem körbe magam. Sőt, álmaim otthonában még egy kert is van, gyümölcsökkel, zöldségekkel és néhány háztáji állattal.

Ott szeretnék majd élni – addig pedig minél több helyen lakni.

– Dóri –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #ahelyaholélek írásunkat is!

2017-12-21T20:31:40+00:002016. Júl 04.|Tags: |

#ahelyaholélek

#ahelyaholelek
Budapest. Ékszeres doboz.
Vasárnap reggeleken imádom a legjobban, amikor csak a helyiek vannak itt, az ingázók, a bulizók, a turisták még sehol. Imádok a meredek cselédlépcsőn lefutni, 100 éves falak között bóklászni, utánatanulni egy-egy ház történetének. Végigsétálni a rakparton újra és újra, bennfentesként, egyesével ismerni az épületeket és a hidakat. Fotózom is ezeket az apróságokat egy ideje, hogy másoknak is megmutathassam. Kiismerhetetlen! 🙂

ahelyaholélek budapesti utcakép

Egyébként maga a légkör nekem kicsit morc. Ez könnyen oldható, mióta bátrabban merek vadidegenekre is mosolyogni, odalépni, segíteni, kérdezni. Ott van az emberekben a kedvesség, csak mozdulni kell érte. Nagyon örülnék, ha idővel nyílnánk majd és nem mindenki csak a saját túléléséért kaparna, szemellenzősen.

Az ország? Ugyanígy ezer szín, ugyanígy sok a befelé fordulás. Kevés a közért, kevés a közös megtartásáért tett igyekezet – fent is és magunk között, lent is. Imádok itthon élni és utazni, örülök, hogy megtehetem.

– Száva –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #ahelyaholélek írásunkat is!

2017-12-21T20:31:18+00:002016. Júl 03.|Tags: |