#betegség
Végül is, én egészséges vagyok. Úgy gondolok magamra. Csak sok a logisztika. Számon kér az orvos, hogy miért halogatok egy beavatkozást. Ránézek, mosolygok: nem halogatom. Csak a szűrés-kontroll-háziorvos-szakorvos-fogorvos-szűrés-szakorvos2-szakorvos3 sorba még közbejött egy mentő+kórház kombó, úgyhogy kicsit csúszik.. Kiröhög, feküdjek, ultrahang, minden oké.
-Na, majd szül egy-két gyereket, aztán jobb lesz ám. – mondja. Gondolom a szervezetem… – Nem lesz ennyi ideje figyelni magára.
Meg is sértődhetnék, de igazából szeretem a humorát és valószínűleg… csak igaza van. A stressz, a tudatalattira való dupla kézzel történő rátenyerelés, a túlzásba szaladt maximalizmus mindig meghozza az eredményét. Kövér, jól táplált anamnézis formájában. Egy bucira tömött, kutyás mappa őrzi a papírstócokat. A gyógyszertárban akkoriban törzsvásárlói kártyát nem tartottak, úgyhogy nem kaptam. De ingyenes termékmintákat igen! 😀
Elkezdtem ezeket szabadon engedni. A fentiekből asszem már lejött, hogy kicsit érzékeny vagyok. (Úgy a világra.) Hirtelen annyi érzés lett, hogy azt éreztem, megőrülök. Rögtön rémlett, hogy miért csuktam ezeket egy ajtó mögé! Bekattanni sem kevésbé káros, mint egy csonttörés. Be kellett csatornázni ezeket az érzéseket. Megtanultam kezelni, hogy mi való a polcra, és mit kell kiengedni: szólni, kiabálni, írni, táncolni, veszekedni, sírni. És ami még nagyon fontos: félbehagyni, elengedni dolgokat, félkészen is. Meg felismerni, hogy hol kell segítséget kérni és elfogadni.
Nem egy személyben kell megváltanom a világot. Előfordul, hogy az ember nem képes egyedül eltaxizni a rendelőbe vagy kiszállni a liftből. A lényeg, hogy mindig van, aki ölbe vesz, elkísér vagy bevásárol. Én pedig amint lehet, úgyis újra dolgozom, főzök meg tanulok. 🙂
Van, hogy a gondolataink rontanak a betegségeinken és van, hogy a betegségünk telepszik rá a gondolatainkra. Mindkét irányra oda kell figyelni! Továbbra is utálok betegnek és tehetetlennek lenni. De az átéltek után végre biztosan mondhatom, hogy az érzéseim már nem fognak észrevétlenül felülkerekedni a testem felett, fulladozni sem fogok többet a lelki súlyok alatt. Lassan helyre kerülnek a eü dolgok is. Ez felszabadítóan hat a gondolkodásomra is. Végül is én egészséges vagyok. Úgy gondolok magamra. Csak sok a logisztika.
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
