#bemyvalentine
El tudod képzelni a fejemet, amikor egy olasz falu vasútállomásán közli velem a leendő házigazdám, hogy a háza valójában egy bungaló, egy nemzetipark közepén van és nincs áram? Háát, jobb híján bólintottam, hogy persze, menjünk. Végül minden jól alakult, de a leányzó még másnap is az arckifejezésemen nevetett. Ezért is indultam útnak, céllal: ki akartam lépni a komfortzónám határain túlra.
El tudod képzelni a fejemet, amikor a srác, akivel randizok, javaslatokat tett, hogy hogyan öltözködhetnék máshogy? Nem egy hétbe telt, amíg túltettem magam rajta és már nem a düh vagy a sértődöttség beszélt belőlem. Engem megváltoztatni?! Engem így kell elfogadni! (A lehiggadásomhoz az is hozzá tartozik, hogy végül rám szólt anyukám. :D)
Szóval az itthoni kis kuckóm keretei közt lettem kívül rakva a komfortzónámon. Nem kellett hozzá sehova se utazni. Mégis pont ugyanolyan jót tett. Kellett egy friss szem és egy adag őszinteség ahhoz, hogy ráébresszen: lehetnék végre önmagam és nem az elmúlt jó pár év, meg a körülmények (szépen felépült) áldozata. És ez csak egy apróság a sok közül, mióta megugrottam a zsigeri ellenkezés szintjét és eljutottam az átgondolásig.
Egyre jobban feszegetem a saját határaimat és egyre jobban érzem magam a bőrömben. Folyamatosan változtatunk, alakítunk egymáson, mert a kritika és az elvárások nem zárják ki az elfogadást. Azt hiszem, inkább kiegészítik. És ez annyira jó dolog, hogy megérdemli, hogy ünnepeljük. Én ma este erre koccintok.
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
