#balaton Otthon feküdtem, az ágyamon, kisgyerekként. A lepedő himbált, ha becsuktam a szemem, finoman megmozdult körülöttem minden. Egész nap együtt játszott a család, labdáztam, sikongattam, vizet nyeltem. Hányszor kunyeráltuk magunkat még egy kicsit vissza a vízbe…! A tó vize simogatott és ringatott, belém ivódott az érzés.
Vége volt a nyárnak. A táborból hazafelé, kimerülten egymás mellé szorultunk a vonatfolyosón. Bámultunk ki az ablakon és mesélt a fiújáról, a diákönkormányzatról, meg mindenről. Ott kezdődött. Tizenkét év, több ezer kilométer, megszámlálhatatlan sok nevetés és könny. Nem kamionosra, hanem irodistára lesült lábfejek néhány hete. Még tart, mint a Taft. 🙂
A löszfalak tövében végiggördült a vonat, az a régi, ami anyám gyerekkora is. A nyitott ajtóban üldögéltem és kilógattam a meztelen lábam a lépcsőre. Néztem a múltidéző, manzárdtetős, kopottságukban is csodálatos balatoni villákat, a közöttük foltokban fel-feltűnő, csillogó tavat. A dohányzó kocsi előterében fértünk csak el a sátrainkkal, táskáinkkal. Egy nagyon idős néni várakozott ott köztünk és elpityeredett. Lakli kamaszok voltunk, emlékszem, azonnal vigasztalni és faggatni kezdtük.
Elmesélte, hogy most utazik először egyedül. Tizennyolc éves koráig az édesapjával utazott, azóta meg a férjével. A télen megözvegyült, meghalt a férje, de a házhoz le kell jönnie valakinek. Fél egyedül, a csomagok, hogy eltéved, hogy életében először nem vigyáz rá senki. Egy fél évszázad volt köztünk és hány világ, te jó ég! A fiúk megnevetették végül. Megölelgettük, lesegítettük az állomáson és hosszan integettünk még.
Harsogva fröcsögött a főtt kukorica leve minden harapáskor. Könyökön lőttem vele Dórit az asztal túloldalán! Majdnem megfulladtunk a nevetéstől. Ürültek a poharak. Később sírtunk is, ki lopva, ki hangosan. Hat felnőtt nő, négy ország, egy évtized. Együtt bármikor szabad gyereknek, kamasznak is lenni. Hibázni, belátni, bocsánatot kérni és megbocsátani. Éjfél után kimentünk a partra és hullócsillagokra vadásztunk. Mit kívánhattam volna?
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
