Válassza az Oldal lehetőséget

#balaton

2016.08.30.

#balaton Az egyik legelső és legeslegjobb emlékem nagyjából négy-öt éves koromból származik. A családi ismerősökkel együtt lementünk a Balatonra. Emlékszem, ahogy begurul a kis trabi a siófoki parkolóba, tűz a nap, és én nem tudom eldönteni, hogy ami a fákon túl kéklik, az az ég vagy már a víz. Olyan volt, mintha a kettő eggyé vált volna.

balaton - balatonpart naplemente

A Balaton nagyon szép – távolról. Nagyjából évente egyszer lemegyek fürdeni egyet, konstatálom, hogy itt még mindig nem változott semmi és hazajövök. Az árak nem igazodnak a színvonalhoz, miközben MINDENÉRT fizetni kell. A belépőért, a napágyért, a wc-ért, a vízibicikliért, mindenért. A víz habzik és mindig tele van hínárral. Állítólag a habzás normális, na de basszus, hogy néz már ki?? Nem hiszem el, hogy nem lehetne kezdeni vele valamit.

Különösen fájdalmas ez, amikor épp egy olyan országból jövök, amelyet teljes hosszában óceán ölel körbe. Meseszép strandok állnak bárki rendelkezésére, teljesen ingyen. A Balcsin eközben ugyanabban a pókhálós és a ráragadt zsírtól már feketéllő büfében sülnek ugyanazok a lángosok lassan 40 éve. Ami elhasználódik, úgy is marad. Dizájnról ne is álmodjunk. Komolyan csak nekem szúrja a szemem ez a drága igénytelenség?! Szerintem a Balaton nem ezt érdemelné.

– Dóri –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #balaton írásunkat is!

Ezek a posztok is érdekelhetnek:

Archívum