#azértvannaka .. jóbarátok… már, akinek vannak. Nekem nincs túl sok, mondhatni nagyon kevés akad. Egy kézen megszámolható. Nem volt ez mindig így, de egy (-két) rettenetes gimnáziumi élmény óta tudatosan törekszem nem kialakítani mélyebb barátságokat, sőt, több meglévőt is leépítettem.
Azt gondolom, elkerülhetetlen, hogy akiket a legjobban szeretek a világon a családomon kívül, előbb-utóbb meg ne bántsanak. Számomra ez olyan óriási fájdalom, hogy igyekszem magam annyira távol tartani tőle, amennyire csak lehetséges. Felületesen nagyon sok emberrel jól elvagyok, könnyen barátkozom, de nem megy a mélyebb barátság kialakítása, mert nagyon félek tőle és nem értem a működését. Sokszor a meglévőket is nagyon nehéz ápolni, és néha azt érzem, az lenne a legbiztonságosabb, ha nem engednék senkit sem túl közel. A külföldi tartózkodásomra is rányomta a bélyegét ez az egész, pontosan érzem, hol kellett volna engednem, hogy tényleg jó barátok legyünk a többi önkéntessel, de nem tettem.
Azt hiszem, ha én okozom a helyzetet, az megnyugtatóbb, mintha a semmiből derülne ki, hogy jobban szeretek embereket, mint ők engem. Azt többször nem szeretném átélni. Hálás vagyok azoknak a barátaimnak, akik a hülyeségeim ellenére sem fordultak el tőlem. Köszönöm, hogy vagytok nekem, és minden körülmények között biztonságban érezhetem magam köztetek.
– Dóri –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
