#apénznemboldogít,
de mégis egy alappillére az életünknek. Eszköz, amit lehet jól, meg rosszul használni. Ha nincs, akkor meg az ember eszköztelen.
Ha megvan a létminimum – ami számomra nem a hivatalos határt jelenteni, hanem azt a biztonságos, magabiztos, ellazulós, bárhol leülhetek meginni egy kávét-határt – akkor afölött a pénz már nem boldogít, az biztos. Persze tisztában vagyok vele, hogy ez az ország legalább harmadának nem adott, ott, ahol élek.
Tegnap elalvás előtt arról beszélgettünk itthon, hogy ki mennyi ideje dolgozik folyamatosan – nekem jövőre lesz meg a 10 év. 5 hét megállás volt, amit állások között töltöttem.
Az már saját döntés és vállalás volt, hogy emellett hétszer költöztem, hat szakmát tanultam meg öt szektorban és elvégeztem egy egyetemet. Nulláról indultam a világválság közepén, (emlékszem, a ballagási-szülinapi félretett pénzemből fizettem ki az első lakás kaucióját 🙂 ), így azt hiszem jól tettem, hogy mindezt bevállaltam. Ezek segítségével nemrég elértem ezt a biztonságos-magabiztos létminimumot, amit fentebb említettem.
Ami érdekes, hogy az értékrendemre hogyan hatott ez az egész. Ugyanis a biztonságom és a függetlenségem megtartása nagyon fontos maradt, de felszedtem hozzá némi rugalmasságot. Nem baj, ha munkát kell váltani, nem baj, ha szakmát, szektort kell váltani, nem baj, ha átmenetileg kevesebb pénzből kell megélni vagy épp ki kell költözni a lakásból és eladni a bútorokat… nem baj, ha másik városból kell dolgoznom és bejárnom, vagy ha épp átmenetileg kell laknom valahol egy bőröndből. Ez mind volt már, mindet megoldottam, mindent túl lehet élni ezekből, csak egy titka volt az egésznek számomra: az érzelmi védőháló.
A barátaimtól gondolkodás nélkül kérhetek segítséget, mert önzetlenül befogadnak, teát főznek, meghallgatnak. Felhívhatom sírva a tesóm hajnali kettőkor és figyel rám. Anyuék már az ajtónál várnak, amikor külföldről hazaesve három óra alatt kell dobozokba rakni az életem egy brutál trauma alatt. A társam ezerszer is végighallgat és bármikor képes megnyugtatni, felvidítani és biztonságot nyújtani.
Egy végtelen keretű bankkártya ennek a felét sem tudná adni. Szóval mindezek után is azt mondom, hogy nem, a pénz nem boldogít. 🙂
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
