#anyaság
Az üzletkötő pasas mondta, mondta a számokat, meg a képleteket, meg hogy mi minden előnyöm lenne ebből meg abból. Én meg éreztem, hogy elönt a düh, holott én kértem a találkozót, hogy nem fogom az egészet, ő meg nem érti, hogy lassabban, érthetőbben, nem vagyok én közgazdász!
Aztán csak folytatta ugyanúgy, egyre zavarosabban. Éreztem, hogy a szememet elönti a könny a bosszúságtól és a butaság érzésétől.
Felnéztem és bizony ez csúszott ki: „Anya, nem értem, segíts!” S már potyogtak is a könnyeim. 27 évesen, diplomásan, vállalkozóként az anyukám és a lakástakarékos ismerőse előtt.
Anya elküldte a pasit és szépen elmagyarázta a hallottakat rajzokkal, ábrákkal, ahogy az én bölcsészfejem is megértette.
Ezért kelletek nekünk, anyukák, felnőttként is. Nem kell már védeni az éles sarkoktól és mosni a ruhánkat, de mindig lesznek olyan területei az életnek, ahol a tudásotok, a tapasztalatotok és a támogatásotok elengedhetetlen.
Akkor is, ha már mi is őszülni kezdtünk és az unokáitokról álmodunk. –
Vica –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
