#anyamegmondta
Ez egy nagyon érdekes dolog a mi családunkban – ugyanis a határozott véleményünk mellé ritkán jár a “megmondás”. Aki, amit vállal, azt végigcsinálja, a többiek meg segítenek, ha tudnak. Ha nem tudnak, hallgatnak.
Engem ez sokszor elgondolkodtatott: hol van egy felnőtt ember életébe való beledumálás határvonala? Meddig korrekt vagy szükséges beleavatkozni és mikortól káros, manipulatív? Elsőre könnyű lenne rávágni, hogy ne szóljon bele senki semmibe, de…
Emlékszem, amikor anya megmondta, hogy
“Fejezd be, ez nem szerelem, csak félsz egyedül lenni” – ezzel szakította félbe a hajnali hármas zokogásomat a telefonba. Mellkason vágott a sértettség, de újra kaptam levegőt. Lassan elmúlt a sírás, és attól a pillanattól kezdve jobban voltam: szépen lezártam az életem azon szeletét és továbbléptem.
“Miért színésznek jelentkezel, neked inkább gyártásvezetés kéne, vagy valami hasonló.” Ez volt az egyetlen megjegyzése, amikor már két éve szorongtam és teli volt a padlás a kételkedő szemöldökhúzásokkal és az éhenhalásra és a felőrlődésre vonatkozó kommentekkel. Támogatott így is, úgy is: végül persze neki lett igaza, és egy gyakorlatiasabb területen váltam be igazán. Aztán onnan húzódtam be a billentyűzet mögé, és találtam meg azt a területet, ahol valójában kibontakozhattam.
“Most hazajössz egy hétre, otthon leszünk együtt, aztán a többit majd kitaláljuk.” Itt sem hagyott apellátát: a régi gyerekágyam helyén dőlhettem romjaimba, óvó szemek előtt, akik kivárták és elviselték egy rég tűzrevaló kapcsolat mégis megspórolhatatlan gyászát.
Az elmúlt 15 évben talán ennyi volt az összes megjegyzése az életemre – nem szólt bele a továbbtanulásba, kapcsolatokba, lakásválasztásba, öltözködésbe. Mégis, ezek olyan fontos pontok voltak, amikor szükségem volt az ő éleslátására, tapasztalatára és védelmezésére. Talán pár dologtól még megvédhetett volna, talán csak rontott volna a helyzeten – ki tudja már utólag. Hálás vagyok érte, hogy mindig meghallgatott, kérdezett, támogatott, hitt bennem és végignézte – mégha néha nem is volt könnyű – ahogy megtanulom magamtól.
Talán nekem nehezebb lesz megtalálni ezt a középutat, ha én leszek szülő. Mégis, mindent meg fogok tenni azért, hogy a gyerekem ugyanígy számíthasson rám és amikor eljön az ideje, megpróbálom majd ugyanennyi bizalommal elengedni a kezét.
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
