#alkotás
Ezerórákat tudnék erről beszélni, pátoszról, katarzisról, földhözragadtságról, popularitásról. Most csak megpróbálom nektek megmutatni, hogy számomra mi a jelentősége.
Önkifejezés. Egy csap, amit, ha kinyitok, akkor kiengedhetem a gondolataimat. Változatos formákban, tehetségtől függetlenül. Alkotni nem annak szabad, aki jót tud, alkotni mindenkinek a szabadsága, így nekem is. A fejemben kavargó, sokszor terhes gondolatok így szabad utat kapnak, és valami olyan alakot öltenek, ami már megfogható, kezelhető.
Éreztél már olyan fájdalmat, amibe azt hitted, hogy belepusztulsz? Olyan szerelmet, ami felemésztett? Fogott már el olyan zavar, nehezedett már rád olyan nyomás, ami feloldhatatlannak tűnt? Ami nagyobb volt nálad? Amikor úgy érezted, hogy az őrületbe hajszol és képtelen vagy kontrollálni?
Csak ez segít. Aztán, hogy ez fekete papírra zselés tollal skiccelt ábra, vagy filccel rajzolt mondatok egy fehértáblán, az már mindegy. Néha csak néhány mozdulat, ami táncba fordul, vagy egy verssor az éjszakába morogva, a párkányon könyökölve.
Másokkal együtt alkotni? Megmutatni, közkinccsé tenni? Ha van hozzá társaság, akkor hatalmas élmény, de ez kemény dió. Megosztani nagyon nehéz, de hihetetlenül felvillanyozó, ha másnak is nyújt valamit.
Mégis, nem attól lesz érték, hogy mások elismerik. Hanem a terápiától, a megnyugvástól, a szeretettől, amit hónapokon keresztül ad az elkészülte után, azzal, hogy újra és újra átélhetem általa azt a múltbéli pillanatot.
Nagyon sokféle varázslat ez egyszerre, azt hiszem. 🙂
Számodra mit jelent alkotni?
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
