#aköltészethatalma
Nem vagyok egy művészlélek, nem tudok hosszan beszélgetni filmekről, festményekről, versekről, egyebekről. Érzelmesnek viszont érzelmes vagyok, így aztán, ha egy alkotás szól hozzám, az általában olyan meghatározó, hogy évek múlva már teljesen összekapcsolódik egy élménnyel, személlyel, érzéssel vagy helyzettel.
Ilyen számomra Pallag Zoltán alábbi verse kétezervalahányból.
Szeptember, avagy nem felejtek
Volt utószezon után Tihanyban
egy szombat délután a parton
szeptember kétezervalahányban
délben ha jól emlékszem vagy pardon
a füredi busz már reggel felvitt
az apátsághoz jaj dühös voltál
pedig az idő és a táj meghitt
sétát kívánt volna kigomboltál
egy gombot én mondtam szép idő van
mászkáltunk is de az nem séta volt
kanossza mondjad mondtad időnk van
de én kanosszát járó dzsontravolt
csak hallgattam amikor a parthoz
értünk csak akkor kérdeztem meg hogy
ennél-e valamit ez magamhoz
képest locsogásnak számít meg hogy
igyunk kávét a semmitmondáshoz
igazán értek mondtad akkor is
nem kérek kávét de a mólóhoz
menjünk ki a szád jégkrémtől csokis
és mintha minden rendben lenne mi
kifeküdtünk és két cipőm között
pont elfért egy hajó hát lenne mit
megbeszélni szemedbe könny szökött
egy csikket az őszi tóba dobtam
igen szeptember volt nem felejtek
az a szombat sokszor belémrobban
mikor egy csikket tócsába ejtek
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
