#aköltészethatalma
Egy vers értékét nem a kritikák, a belőle írt diplomamunkák vagy a kiadások száma adja.
Számomra az a művészet magasabb, ami évtizedeken keresztül milliókat indított munkába Kovács Kati hangján, vagy Bereményi tollán és Cseh Tamás gitárpengetésén keresztül százezernyi szívet dobogtat meg ma is. Megingathatatlanul hiszek a popkultúrában.
A költészet nem az irodalomtankönyvekben lakik. Akár húrokon zendül, akár jegyzetfüzetek szamárfüles lapjaira kaparva, csöndesen pihen egy fiókban, működik. Felszabadít, megszólaltat, önkifejez, játszik, közvetít, segít megtalálni a magunkhoz és a gyökereinkhez vezető utat. Képes közösségeket összefogni, összetartani, fellázítani és megvigasztalni – még a legvészterhesebb időkben is.
„Ha Koncz Zsuzsával járhatnék egyszer, az lenne találka az igaz szerelemmel.
Úgy vagyok ezzel, tudod, én mindig lehetetlent akarok.
Ingmar Bergmannal és senki mással, Bridget Bardot-val, Illyés Gyulával éghet csak együtt a szívem.
Lukács György és más semmi sem!
Lassan tovatűnnek kísértő árnyak, őrzője lettem egyetlen lángnak. Kísérj el mindig, szerelem.
Koncz Zsuzsa és más semmi sem!
Halk eső hullik, mossa le könnyem. Nekem soha semmi nem ment még könnyen.
Hidegen néznek csillagok, én mindig lehetetlent akarok.”
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
