#akitámogat , az nem csak ígérgeti, hogy majd segít. Nem kioktat, nem azt mondja, hogy szóljak, ha segítség kell és nem csak a szavak szintjén támogat. Zöldfülűként még boldog voltam a kimondott támogatástól is. De éreztem, hogy valami nem stimmel, amikor egyetem és munka után késő este még nekem kellett nekiállni főzni és mosogatni, miközben a „mindenbentámogató” otthon ült egész nap.
Aki támogat, az a valóságban, tettekkel segít, nem ígéretekkel.
Mert aki támogat, az tudja, hogy mire van szükségem.
Képes akkor is megnevettetni, mikor ájuldozom a rosszulléttől.
Ír egy sort, amikor sejti, hogy szükségem van egy kis motivációra.
Küld egy bátorító képeslapot a világ másik feléről.
Elmondja az őszinte kritikáját és támpontokat ad, alternatívákat kínál a nehézségeimre, ha beszélgetünk.
Tanít, megosztja a tapasztalatát vagy épp megértően hallgat és figyel.
Néha csak közli, hogy ezt elszúrtam, de ott marad velem, amíg kimászunk belőle együtt.
Képes rám szánni az idejét, az energiáját, a lelkét és tenni értem.
Számomra ilyen az igazi támogatás: életszerű. Így igyekszem én is odaállni minden barátom mellé és magától értetődően felvigyázni, bevásárolni, kávét főzni, meghallgatni, hogy érezzék a támogatásomat.
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
