#akiszeretazetet
Tipikus stresszevő vagyok, viszont van az a szintű veszteség, amire teljes étvágytalansággal reagálok. Szerencsére eddig csak kétszer kellett megtapasztalnom milyen az, ha hónapokig nem kívánok semmit, és nem megy le egy falat sem a torkomon.
Amikor legutóbb ez történt, tudattalanul is nagyon érdekesen reagáltam rá. Amikor már hónapok óta alig ettem valamit, egyszer csak elkezdtem magam feltölteni (ebben az esetben a szó minden értelmében) energiával: egyik napról a másikra elkezdtem sütiket sütni. Semmi mást nem kívántam ugyanis, csak édességet. Ebből aztán az lett, hogy szinte minden nap süteményeket gyártottam, és már délután tudtam, milyen desszertet fogok készíteni, miközben a vacsorámról még fogalmam sem volt.
Még a munkahelyemen kitaláltam, hogy milyen tortát szeretnék aznap készíteni, aztán munka után egyből bevásárolni mentem, hazaérés után pedig azonnal neki is láttam a csodás kalóriabombák elkészítésénék. Gluténmentes svéd mandulatorták, limeos-mascarponés répatorták és karamellizált körtés sajttorták sültek éjjel-nappal. Sütis magazinokat vettem, új konyhaeszközöket szereztem be és sokszor vittem be kóstolót az irodába, hadd örüljenek velem a többiek. Aztán szépen-lassan, amikor már elég boldogságot vittem be a szervezetembe és az életembe, megjött az étvágyam a „rendes” ételek felé is.
Milyen érdekes az emberi test. Mindig pontosan tudja, mire van szükséged. Nekem akkor, annyi keserűség után, meg kellett édesítenem az életemet.
– Dóri –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
