#ahelyaholelek
Budapest. Ékszeres doboz.
Vasárnap reggeleken imádom a legjobban, amikor csak a helyiek vannak itt, az ingázók, a bulizók, a turisták még sehol. Imádok a meredek cselédlépcsőn lefutni, 100 éves falak között bóklászni, utánatanulni egy-egy ház történetének. Végigsétálni a rakparton újra és újra, bennfentesként, egyesével ismerni az épületeket és a hidakat. Fotózom is ezeket az apróságokat egy ideje, hogy másoknak is megmutathassam. Kiismerhetetlen! 🙂
Egyébként maga a légkör nekem kicsit morc. Ez könnyen oldható, mióta bátrabban merek vadidegenekre is mosolyogni, odalépni, segíteni, kérdezni. Ott van az emberekben a kedvesség, csak mozdulni kell érte. Nagyon örülnék, ha idővel nyílnánk majd és nem mindenki csak a saját túléléséért kaparna, szemellenzősen.
Az ország? Ugyanígy ezer szín, ugyanígy sok a befelé fordulás. Kevés a közért, kevés a közös megtartásáért tett igyekezet – fent is és magunk között, lent is. Imádok itthon élni és utazni, örülök, hogy megtehetem.
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
