#ahelyaholelek
Van egy kedvenc sorom az azóta feloszlott Suhancos zenekar csodálatos számából, az „Egyre másra” címűből. Ebben (Vitéz) FankaDeli azt mondja: „élni jöttem ide, nem pedig lakni…” – hát valahogy így vagyok én is. Keresem a helyem.
Jelenleg, és egy ideje már, csak lakom valahol.
Gyorsan összeszámoltam és a szülői házzal együtt (ha a kolin belüli költözködéseket nem számoljuk) azt hiszem, ez a kilencedik lakás, a harmadik város és a második ország, ahol lakom. És most készülök a tizedik lakásba a harmadik ország negyedik városában. Persze, nincs okom panaszra, ebben a pillanatban Portugáliában, Lisszabonban vagyok, annak is a kellős közepén. 15 fok télen, tengerpart fél órára, 1.85€. Nagyon-nagyon élvezem, hogy testközelből ismerhetek meg egy csomó kultúrát.
Pont mostanában kezdek megtapasztalni valami leírhatatlan érzést, amit a külföldre költözés nélkül sosem ismertem volna meg. Kezdem távolról szemlélni a magyarságomat – tényleg nem tudom jobban megfogalmazni, csak így. Kezd fura lenni, hogy magyar vagyok, hogy valamikor csak az országhatáron belül mozogtam, és csak azon belül tudtam elképzelni a jövőmet: magyar egyetemen, magyar munkahelyen, magyarul beszélve, magyar férjjel, magyar gyerekekkel…
Nagyon boldog vagyok, hogy nekivágtam és ezáltal kinyílt számomra a világ. Teljesen más megtapasztalni az életet külföldön, vagy akár Magyarország egy másik régiójában is. Minden hely egy kicsit a részemmé vált, gazdagabbá tett, kicsit odatartozónak is érzem magam. Egy kicsit már én is pécsi vagyok, meg budapesti és portugál is.
Emiatt a gyökértelenség miatt viszont sokszor tör rám, hogy nagyon szeretnék már megállapodni. Borzasztóan unom az állandó költözködést, és nagyon vágyom egy saját kuckóra, egy jól be- és lehatárolt térre az univerzumban, ami csak az enyém. Ahonnan nem kell elköltözni többet, kivéve persze, ha szeretnék. Amiben rend van és tisztaság, ahogy én szeretem. Ahol kedvemre tarthatok házi kedvenceket (ez sarkalatos pont az életemben, sosem tarthattam kutyát vagy macskát, mert a szüleim nem engedték, és mióta elköltöztem az állandó jövés-menés miatt megintcsak nem lehetett). Ahol a fehérre mázolt falakat telefestem a saját alkotásaimmal. Ahol vidám növényekkel veszem körbe magam. Sőt, álmaim otthonában még egy kert is van, gyümölcsökkel, zöldségekkel és néhány háztáji állattal.
Ott szeretnék majd élni – addig pedig minél több helyen lakni.
– Dóri –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
