#addiktív
Rémesen addiktív dolog elszokni a szartól. Reggel nem ébresztőórára kelni, aztán pedig palacsintát reggelizni. Nyugodtan átolvasni az emailjeimet és a kedvenc magazinjaimat, mielőtt elkezdek azzal foglalkozni, amit épp szeretnék. Gondosan megtervezni az ebédet, elmenni bevásárolni a piacra, aztán összedobni valami finomságot. Evés után sziesztázni egy kicsit. Délután barátokkal találkozni, sétálni menni vagy csak úgy olvasgatni, filmet nézni. Este sütit sütni, ismételten. Lefekvés előtt sokáig beszélgetni, megnézni egy második filmet vagy elalvásig olvasni. Napközben minimálisra redukálni az emberi érintkezések számát és végigolvasni a teljes napi sajtót. Másnap meg elölről kezdeni az egészet.
Aztán mégis elrontjuk. Visszamegyünk a mókuskerékbe, remélt vagy vágyott, vélt vagy valós jövőbeli javakért cserébe. Én legalábbis biztos. Imádom ezt a nyarat, de úgy érzem, nem érdemlem meg. Ijesztő, hogy mennyire élvezek semmit sem csinálni, közben meg azt érzem, hogy egy szimpla naplopó vagyok. Miért érzem azt, hogy áldozat nélkül már nem is igazi a boldogság?
– Dóri –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
