Húszon túl2017-12-28T14:30:16+00:00

A Húszon túl

Zsuzsi vagyok.
Szeretek írni. Mindig is szerettem, mert arra késztet, hogy összeszedjem a gondolataimat egy bizonyos témával kapcsolatban. A Húszon túl számomra egy olyan kis menedék, ahova visszahúzódhatok, elbújhatok az élet többi része elől. A barátaimmal olyan témákat beszélhetünk, vitathatunk meg, amiket egy meleg tea vagy egy hűsítő limonádé fölött is átbeszélnénk, viszont a fizikai távolság miatt erre nincs mindig lehetőségünk.

Sziasztok, Vica vagyok. Ha éppen nem hátizsákkal a vállamon, akkor gondolatban kalandozom. Hol távoli tájakra, hol a lelkem bugyraiba, hol a korosztályomat körülvevő keszekusza világba. A Húszon túl számomra lehetőség, hogy valami szépet alkossak a legjobb barátnőimmel és kapcsolódjak hozzátok, akik hasonló cipőben jártok, mint mi, hogy együtt próbáljuk kitalálni, merre is tartunk és értékelni, honnan is jövünk.

Itt Száva. Megállás nélkül írok, több, mint húsz éve – bennem valahogy így kristályosodnak ki a dolgok. Keresem az egyensúlyt, sokat dolgozom azon, hogy egy harmonikus élet felé haladjak.
Nekem a Húszon túl jelenti azt a virtuális kanapét, ahol a barátnőimmel kidumáljuk az élet fontos dolgait minden héten. Persze az a tény, hogy ez a közösség mára már nem négy fős, nagyon boldoggá tesz.

Sziasztok, Dóri vagyok.
Szeretem a gondolataimat megosztani a világgal és nagyon szeretem, ha az írásaim az olvasókat beszélgetésre, további gondolkodásra sarkallják.
Mélyen hiszek az emberi intelligenciában és az emberek eredendő jóságában. Valahol a lelkem mélyén még mindig egy tornacsukás hippi vagyok  A Húszon túl ezért nekem azt a teret jelenti, ahol a barátnőimmel és veletek együtt, virtuálisan kézen fogva megpróbáljuk egy kicsit jobb hellyé tenni a világot.

2019-02-20

#utazásakönyvespolcomkörül – Vica

#utazásakönyvespolcomkörül Julia Child segített, hogy megszeressem Franciaországot, méghozzá a gyomromon és a főzésbe merülés flow-ján keresztül. Minden fura szociális szokásuk ellenére a franciák bizony tudják élvezni a főzést, az evést, a borozást és a társaságot az asztal körül. Kellemes volt ezt külföldiként megtapasztalni. "December közepe volt, amikor Paul ezt írta az ikertestvérének: Julie-t látni a forró, sülő és rotyogó ételekkel megrakott tűzhely előtt ugyanúgy elbűvöl, mint egy üstdobost figyelni szimfónia alatt. (Ha nem ülök be oda nézni őt, akkor esélyem sincs találkozni Julie-val.)... Képzeld ezt lelki szemeid elé: Julie-n kék vászonkötény, a kötény övében egy konyharuha, mindkét kezében egy-egy fakanál, egyszerre két lábast kavargat. Figyelmeztető harangok hallatszanak, mint karmesteri pulpitusról a jelzések, és illatozó főmotívumként fokhagymaszagú gőz tölti meg a levegőt. A sütő ajtaja olyan gyorsan nyílik és csukódik, hogy szinte észbe sem kapsz, máris bedöf oda fürgén egy kanál, belenyúl egy lábosba, felemelkedik Julie ajkaihoz az íz ellenőrzésére, mindez mint egy tökéletesen időzített dupla ütés a dobokon. Ő ott áll, körülvéve a hangszereivel, magabiztosságot és önbizalmat sugároz..." (Julia Child: Életem Franciaországban) - Vica - Gyere, beszélgess velünk!  – Kommenteld a posztot Facebookon! Nézd meg a többi #utazásakönyvempolcomkörül írásunkat is!

#utazásakönyvespolcomkörül – Száva

#utazásakönyvespolcomkörül Jó 10 éve ült egy kamaszlány az iskolai könyvtárban, ott ült minden szünetben, meg minden lyukasórában és verseket keresett. Azt mondták nőktől kéne szavalni, így aztán a szerzők felől olvasta az antológiákat és jegyzetelte ki a szövegeket magának. A könyvtárszoba ablakából nézte az esőt, törékeny, fiatal lánynak gondolta ezt a Szabó T. Annát, és valahogy ilyennek képzelte a nagy budapesti életet, amibe tervezte belevetni magát. Sötét, 1. Közel az est és szól a dzsessz, a fény, a fények képe ez, a tarka pára permetez, suhan az út és szól a dzsessz, az esti pesti dzsessz fényáradat a körúton, dübög a dob a szaxofon, a színmaszat az ablakon, a feldübörgő forgalom motor dorombol jó meleg, pereg a prizmás permeteg, és künn színes kísértetek, ernyők suhannak emberek a mindenszentek közeleg Ásít a boltok barlangtorka tömeg hullámzik boltról boltra a füstölők a drága kelmék gyémánt és bóvli és mi kell még A mandarin de illatos veszek egy zacskó gesztenyét a héj recseg tiporj taposs a pénz a pénz ma lesz elég Közel az est és szól a dzsessz a város lüktetése ez van itt minden halomban áll ezüstkanál kristálypohár ágynemű arany italok a fényes rengeteg ragyog girlandok minden kirakatban tüzel az üzlet mint [...]

#utazásakönyvespolcomkörül – Dóri

#utazásakönyvespolcomkörül Azóta, hogy először olvastam róla Márai füves könyvében, éreztem, hogy érkezni fog. A parancsoló feladat az életemben, amiről beszélt. Márai felkészített, így amikor tényleg megtörtént, nem féltem mindent eldobni és csak a hangra figyelni, bízni a saját erőmben. Nekem sokat segített, merítsetek belőle ti is erőt a nagy feladatokhoz. - Dóri - „Egy napon megszólal egy hang. Éppen foglalkozol valamivel, vagy foglalkoztat valami: feladatkör, melyről azt hiszed, hogy elsőrendűen fontos és csak reád tartozik, csak a te dolgod. Már fölkészültél e feladatra, buzgón végzed munkád. S egyszerre megszólal a hang és ezt mondja: „Más a dolgod." S megvillan egy feladat lehetősége, melyre soha nem gondoltál ezelőtt. S tudod, ez a feladat nem lesz egészen veszélytelen számodra. Eltérít munkád addigi irányától, rendkívüli erőfeszítéseket követel majd, félreértések, viták, veszélyek sorozatát idézi fel. S mégis, mindent most hagynod kell. Gyakorlati érdekeidet súlyosan veszélyezteti az új feladat. S mégis, mindent félre kell tenned, vállalnod kell ezt a veszélyt, ezt az erőfeszítést, ezt az áldozatot, az új munkakört, ezt a sugallott és érthetetlen új feladatot. A hang parancsszavát nem lehet félreérteni. Aki ilyenkor jól hall és engedelmeskedik, talán elbukik a feladat által felidézett világi veszélyek között, de megmenti lelkét. Aki süket, kényelmes, vagy gyáva, kényelmesen [...]

#randompéntek #valentinnap #hétköznapiszerelem – Száva

#randompéntek #valentinnap #hétköznapiszerelem Őszinte híve vagyok a Valentin-napnak - de nem a vásárlós oldalának. Számomra egy olyan nap vagy este, amikor az életünket átszövő szeretetnek egy picit nagyobb figyelmet szentelünk, amikor egy kis kedvességgel készülünk a másiknak. Be kell vallanom azt is, hogy én ezt minden hétre rendszeresítettem. Randieste névre hallgat, és ilyenkor megadjuk a módját a közösen töltött időnek. Filmet választunk, nassokat készítünk és az egész estét együtt töltjük. Vagy kimozdulunk a városba, sétálni, mozizni, színházazni, cukrászdázni, street foodozni, vacsorázni egyet valahol. Kicsit kicsípi magát mindkettőnk, én magassarkúba bújok, a pasas inget húz, és jól érezzük magunkat együtt, hasonló zsizsegéssel és hosszú beszélgetésekkel, mint ahogy a kapcsolatunk elején tettük. Ezek az esték mindig kihangsúlyozzák azt a vonzalmat, varázst, amit emellett a férfi mellett érzek. Ebben a pár órában elfelejthetem a munkát, a rohanást, az ügyintéznivalókat, csak odavagyunk egymásért, élvezem a szórakoztató társaságát, a humorát, az intellektusát. Nem része ez a mindennapoknak? Persze, igazából az. De a heti, dedikált randiesték nem hagyják, hogy a hétköznapi problémák, megoldandók, logisztikák hosszú távon elfedjék. Tudom, kicsit nyomulósnak tűnik, de van, amiért érdemes nyomulni, nem? 🙂 A Valentin-nap engem mindig erre emlékeztet. Az életünkben jelen lévő varázst nem szabad alapértelmezettnek venni és lebecsülni: gondozni kell, [...]

#hidegbenisjómóka – Vica

#hidegbenisjómóka Nem szeretek hidegben kint lenni, de az elmúlt két évben párszor volt lehetőségem nagyon élvezni a havat. Tavaly előtt Anyával Zakopánéba kirándultunk, ahol a sötétben fáklyás lovasszánokkal szeltük át a mezőt. Másnap pedig a hegytetőről kémleltük a gyönyörű tájat. Múlt ősszel a forró Indiából visszaérve, Kijevben szálltunk meg egy éjszakára. Másnap arra ébredtünk, hogy leesett az első hó. Kicsit fagyos, de mókás volt minden ruhánkat magunkra venni és egy esőköpennyel megkoronázni, hogy legalább egy picit sétálni tudjunk a hidegben. Idén, bár reméltem, New Yorkban nem, de Washingtonban kijutott a hóból, még a Fehér Ház is fehérebb lett tőle kicsit. A hideget hóban szeretem igazán, egyébként jó nekem a meleg szobában. - Vica - Gyere, beszélgess velünk!  – Kommenteld a posztot Facebookon! Nézd meg a többi #hidegbenisjómóka írásunkat is!

#hidegbenisjómóka – Dóri

#hidegbenisjómóka A magam fajta újdonsült wannabe konzervációbiológusnak a tél igazán sok mókát tartogat. Nincs ugyanis még egy olyan időszak az évben, amikor ennyire jól lehetne az állatok mozgását követni a terepen. A nyári esőzések alkalmával csak az utakon meg-megmaradó sárnyomokat lehet elcsípni, a hóban viszont hosszú métereken, néha kilométereken keresztül is lehet követni egy-egy állat mozgását. A friss hóban hagyott lábnyomnál pedig semmi sem informatívabb és könnyebben hozzáférhető egy szakértő számára. https://media.giphy.com/media/1dPF3ZMssq1zIMz6OH/source.mp4 Idén télen volt szerencsém többször is kimenni az erdőbe és lábnyomokat nézegetni. Engem mindig izgalommal tölt el, ha látom, ugyanott sétálok, ahol vélhetően pár órával korábban valami hatalmas, vagy épp egészen kicsike állat is elhaladt, amiről ráadásul meg tudom mondani, mi volt. Menjetek ki ti is a szabadba, sétáljatok egy nagyot a friss levegőn, és amíg még van hó a hegyek tetején, nézzetek körül, milyen állatokkal osztjátok meg az erdőt! Játszotok velem egy kicsit gyakorlásképp? Meg tudjátok mondani, milyen állatok nyoma látható az alábbi képeken? A helyes megfejtéseket holnap elárulom 😉 - Dóri - Gyere, beszélgess velünk!  – Kommenteld a posztot Facebookon! Nézd meg a többi #hidegbenisjómóka írásunkat is!

#hidegbenisjómóka – Zsuzsi

#hidegbenisjómóka Kimenni a szabadba. Akkor is, ha nem a téli sportok nagy kedvelői vagytok, mint én. Sajnos nem tudok se síelni, se snowboardozni, jégkorcsolya is nagyjából nyolc éve volt utoljára a lábamon. Mégis egy jó nagy séta, kirándulás, játék a hóban, márha van hó, igenis jó móka. Kicsit több előkészület kell hozzá mint nyáron, de én hiszek a mondásban, hogy nincs rossz idő, csak nem megfelelő öltözet. Tehát húzzuk fel magunkra a megfelelő mennyiségű réteget, készítsünk egy meleg teát, kávét, tegyük termoszba és menjünk ki a szabadba. A kis otthoni italunkat nagyon jó meginni a fák alatt, miközben élvezzük a hideg csipkelődését az arcunkon. Amennyiben kicsit messzebb van park vagy erdő, úgy egy városi séta is fel tudja dobni az ember kedvét a hideg időben. A városban az a legjobb, hogy ki lehet tűzni célként egy kicsit távolabbi kávézót és tömegközlekedés segítsége nélkül el lehet jutni oda. Egyrészt a hidegben kevesebben sétálgatnak, így a járdák nem túl zsúfoltak, valamint a betegségekre is kevesebb az esélyünk így, hogy nem a tömött buszon, villamoson utazunk a szabadidőnkben. A sétánk végén pedig egy jó kávé vagy tea lehet a jutalmunk a kitűzött helyen. Jó sétát! Tartsátok magatokat melegen! Sapka, sál! 🙂 - Zsuzsi - [...]

#hidegbenisjómóka – Száva

#hidegbenisjómóka #nfl Télen abszolút a szoba falai között élem az életem, ami ráirányítja a figyelmet a lakáson belül elérhető szórakozási lehetőségekre. Ezen a télen vasárnap esténként sportközvetítéseket néztem: rákaptam az amerikai focira. Korábban a jégtáncot leszámítva abszolút érdektelennek találtam mindenféle sportot a tévében. De a frappáns közvetítőknek és az itthon kapott részletes magyarázatoknak köszönhetően ez most máshogy sült el. Az elején simán elengedtem a fülem mellett az infók felét és csak néztem a csíkok között rohangáló csoportokat. De a hónapok előrehaladtával elkezdtem érteni a játék strukturáját, a szakkifejezéseket, a ligát és egyre közelebb kerültem a sorozatokból, filmekből ismert utalások megértéséhez. Szerintem az amerikai foci a statisztika mekkája, de én persze továbbra sem fogok tudni eredményeket, pontokat, mezszámokat megjegyezni - neveket és csapatokat is csak nehezen... Legalább odáig eljutottam, hogy a "Houston Texans New England Patriots"-t hallva tudom, hogy mindössze két csapatról van szó. De közben ömlenek a jobbnál jobb emberi történetek, szépen beleilleszkedik a sport az amerikai popkultúrába és közéletbe is. Nem először tapasztaltam meg, hogy a korábban oltári unalmasnak bélyegzett dolgok érdekessé válnak, ha van, aki értően és türelmesen magyarázza őket. Bátran feltehettem a kérdéseimet, hogy például mi a nyavalya az PASIETETÉS? És miért mondogatja a közvetítő Ricsi negyedjére, hogy [...]

Load More Posts