Húszon túl2017-12-28T14:30:16+00:00

A Húszon túl

Zsuzsi vagyok.
Szeretek írni. Mindig is szerettem, mert arra késztet, hogy összeszedjem a gondolataimat egy bizonyos témával kapcsolatban. A Húszon túl számomra egy olyan kis menedék, ahova visszahúzódhatok, elbújhatok az élet többi része elől. A barátaimmal olyan témákat beszélhetünk, vitathatunk meg, amiket egy meleg tea vagy egy hűsítő limonádé fölött is átbeszélnénk, viszont a fizikai távolság miatt erre nincs mindig lehetőségünk.

Sziasztok, Vica vagyok. Ha éppen nem hátizsákkal a vállamon, akkor gondolatban kalandozom. Hol távoli tájakra, hol a lelkem bugyraiba, hol a korosztályomat körülvevő keszekusza világba. A Húszon túl számomra lehetőség, hogy valami szépet alkossak a legjobb barátnőimmel és kapcsolódjak hozzátok, akik hasonló cipőben jártok, mint mi, hogy együtt próbáljuk kitalálni, merre is tartunk és értékelni, honnan is jövünk.

Itt Száva. Megállás nélkül írok, több, mint húsz éve – bennem valahogy így kristályosodnak ki a dolgok. Keresem az egyensúlyt, sokat dolgozom azon, hogy egy harmonikus élet felé haladjak.
Nekem a Húszon túl jelenti azt a virtuális kanapét, ahol a barátnőimmel kidumáljuk az élet fontos dolgait minden héten. Persze az a tény, hogy ez a közösség mára már nem négy fős, nagyon boldoggá tesz.

Sziasztok, Dóri vagyok.
Szeretem a gondolataimat megosztani a világgal és nagyon szeretem, ha az írásaim az olvasókat beszélgetésre, további gondolkodásra sarkallják.
Mélyen hiszek az emberi intelligenciában és az emberek eredendő jóságában. Valahol a lelkem mélyén még mindig egy tornacsukás hippi vagyok  A Húszon túl ezért nekem azt a teret jelenti, ahol a barátnőimmel és veletek együtt, virtuálisan kézen fogva megpróbáljuk egy kicsit jobb hellyé tenni a világot.

2018-11-16

#randompéntek #szerzőijog – Száva

#randompéntek #szerzőijog 2 éve karácsony előtt kiírtam magamból az összes, karácsonyi készülődés kapcsán valaha érzett frusztrációmat. #karácsonyimártír És úgy tűnt, hogy valamit eltaláltam, mert nagyon sokan tudtak hozzá kapcsolódni, pörögtek a lájkok és a megosztások. Emlékszem, mennyire boldogok voltunk a lányokkal, hiszen előző este még ötször kikértem a véleményüket, hogy a napokig csiszolgatott szöveg megüti-e a mércét. Aztán valahogy elszabadult az egész. Random emberek levették az aláírásomat a szöveg alól és szimplán aláírták maguk, majd megosztották a több ezres követőtáborukkal, a saját szövegükként. Hirdetésmegjelenítésből élő álhír-oldalak vették át a szöveget, akik jó okkal elérhetetlenek. Megszűnt céges háttérrel rendelkező "magazinok" közölték sajátjukként. Akkor már csak kapkodtam a fejem, hogy mi ez az egész. Napokat dolgoztam rajta és egyszerűen elveszítettem a szöveget, átírt, eltorzított verziók kezdtek keringeni az interneten. Elkezdtem üzeneteket írni, szépen kérni ezeket az oldalakat, hogy legalább a Húszon túlt tüntessék fel valamiféle módon - a legtöbbjüknek már fogalma sem volt az eredeti forrásról, amikor megkerestem őket, rögtön fel is tüntették a szerzőt, oldalt. Aztán voltak, akik közölték, hogy ne próbáljam magam így reklámozni, hogy a saját szövegünknél fel szeretném tüntetni a Húszon túlt - az ő oldala nem "reklámoz" senkit, csak a szövegeket másolja át. Ugyanezek azt is elmagyarázták nekem, [...]

#onlinecsend – Vica

#onlinecsend Olyankor választom az online csendet, amikor a saját életem is elég izgalmas, hogy szórakoztasson. Nyaralások során, munkahelyi kihívások közepette például sokkal kevesebbet nézegetem a facebookot, az instagramot. Hogy miért? Mert ilyenkor nem vonz mások élete. Nem képzelem el, milyen lehet a tengerparton, a menő coworking irodában, vagy a kisgyerekeddel a szülinapján. Ilyenkor olyan izgalmas a saját életem, hogy teljesen leköt, erről beszélek, ezen gondolkodom naphosszat. Viszont ilyenkor sem szakadok ki az online térből, hiszen a legjobb barátaimmal, a családommal és a munkatársaimmal sokszor az interneten tartom a kapcsolatot. Így megoszthatom velük is az #onlinecsend közben megélt élményeket. - Vica - Gyere, beszélgess velünk!  – Kommenteld a posztot Facebookon! Nézd meg a többi #onlinecsend írásunkat is!

#onlinecsend – Száva

#onlinecsend Vicával vihogunk, mint a fakutya, hogy ezen a héten stílszerűen nem kéne írni majd semmit, Dóri bedob egy jó kis ötletet, Zsuzsi épp azt mutatja, ahogy a gyerekek kidőltek a kanapén, én meg folyamatosan csacsogok nekik a napomról. A valóság persze, hogy otthon ülök, egyedül, csöndben, hiszen a kommunikációnk majdnem 100 százaléka online zajlik. Négyen három földrészen vagyunk, megint. Hála tehát ezért az online hangzavarért! Viszont online is dolgozok, hosszú évek óta. Régebben még voltak munkahelyen végzendő feladataim, az utóbbi pár évben viszont már teljesen az interneten keresztül végzem a munkámat. Valahol határt kellett szabni, hogy este 10-kor ne pittyegjen be a programozó az üzeneteivel, hajnal 6-kor ne fussanak be ügyfél e-mailek és egyáltalán, a nap bármelyik időszakában képes legyek arra fókuszálni, amire kell. Itt volt a feladat: ha teljes online csendet teremtek és bezárom egy fiókba a telefonom, akkor a baráti beszélgetésekről is le kell mondanom. Szóval, kiokoskodtam! Az e-maileket teljesen kinyírtam egy app segítségével: este 7 és reggel 7 között meg sem érkeznek a telefonomra, de emellett is, 0-24 le vannak tiltva az értesítések. Amikor e-maileket akarok olvasni, akkor megnyitom őket direkt. És úgy egyébként: nem kapok értesítést semmiről. Letiltottam az összes féle jelzést az egész telefonon. Ahol [...]

#onlinecsend – Dóri

#onlinecsend „Hiperkorrektek lettek mind a ketten, ahogy kell ezt, és pár év múlva az üres utcán elmentek egymás mellett…” - hogy én mennyit fordítgattam neked ezeket a sorokat. Próbáltam elmagyarázni, hogy mit jelent az, hogy hiperkorrekt, hogy ilyen igazából nincs a magyarban, de hogy kábé mit jelenthet, szó szerint és átvitt értelemben is. Néha sokáig magyaráztunk 1-1 szót, amit másképp pillanatok alatt megérthettünk volna, de megszoktuk, hogy nem egy nyelvet beszélünk - szó szerint és átvitt értelemben is. Sokat hallgattuk az autóban a Heaven Street Sevent, a hosszú utak alkalmával felváltva jöttek a magyar és portugál dalok a Spotifyon, mennyire szerettük ezt a játékot! Megismerni a másik kultúráját a zenén és a dalszövegeken keresztül. És hol van most az a krézi srác? Csendben. Egy majdnem három évig non-stop nyitva tartó csetablak zárult be pár hónappal ezelőtt, végleg. Néha még eszembe jut, hogy megkérdezzem, hogy „tudo bem?”, de valószínűleg mindkettőnknek jobb, ha hiperkorrektek maradunk. Tudod, ahogy magyaráztam. Értem a csended és tiszteletben tartom. - Dóri - Gyere, beszélgess velünk!  – Kommenteld a posztot Facebookon! Nézd meg a többi #onlinecsend írásunkat is!

#onlinecsend – Zsuzsi

#onlinecsend Olyan délután kettőtől-háromtól keveset pittyeg a telefonom. Szívesebben is teszem ilyenkor magamtól minél távolabbra. A szüleim, testvéremék és a Magyarországon élő barátaim akkor már alszanak, már nem írnak, nem küldenek képeket a napjukról. Az itteni barátaimmal, ismerőseimmel is inkább reggel szoktunk beszélgetni, előre megtervezni a napot. Délután már mindenki mással van elfoglalva, a gyerekek pihennek, vacsora készül és így tovább. Éjjel felébredek, mert mocorog, sírdogál a kicsi. Az éjszakai etetés közben rápillantok a messengerre. Minta felrobbant volna az események láncolata: üzenetek, értesítések, új instagram sztorik, kommentek, like-ok a blogunkon. Olvasgatom őket, félig nyitott szemmel, félig éber aggyal. Nem is biztos, hogy mindent megértek, felfogok, vagy mindenre emlékszem a következő reggel. Van, hogy csak ködös emlékként jelennek meg az éjjeli történések. Vajon csak álmodtam, hogy a testvérem írt egy kiállítással kapcsolatban? Vajon valóban a barátnőm cicája törte el a bögréjüket vagy csak az agyam pótolta ki a cicával az emlékmaradékot? Az időzónabeli eltérés miatt több a kényszer online csend, mint anno Magyarországon, de egyáltalán nem bánom. Hiszen, amilyen sok előnye van az intenetnek és az állandó elérhetőségnek, annyira sok hátrányt is fel lehetne sorolni ezzel kapcsolatban. Ezért sosem bánom, ha van egy kis idő, amikor csend, nyugalom, internetnélküliség van. - Zsuzsi [...]

#randompéntek #kettősmérce

#randompéntek #kettősmérce Nőként évekbe telik megtalálni a megfelelő kosár- és melltartóméretet. Lehet, hogy férfiként is pont ennyi idő rátalálni a drogériában nem is feltétlenül kapható, megfelelő óvszerméretre, ami hosszban, szélességben, formában is testhez álló? Nőként egy vagyont költünk tamponra, betétre, gyógyszerre, szőrtelenítésre, fogamzásgátlásra: kamaszkorunktól kezdve. Férfiként mennyire zavaró, hogy ezekről kb. semmi infó nem jut nektek, hogy partnerek lehessetek fogamzásgátlásban, megértsétek a menstruációt és hogy ha akartok, tudjatok szőrteleníteni? - Száva - Nőként nagy társadalmi nyomás nehezedik ránk, hogy mielōbb megtaláljuk a helyünket a feleség- és anyaszerepben. Férfiként titeket milyen kérdések nyomasztanak a körülöttetek lévőktől? Talán hogy mikor lesz olyak keresetetek, ami eltart egy családot? Mikor találtok a szüleitek által elfogadott partnert? Esetleg az életkörülményeiteket, megtakarításaitokat, munkahelyi pozícióitokat kérdőjelezik meg? Nőként természetesnek érezzük, ha gondoskodunk, ha gyengéden fordulunk affelé, akinek szüksége van rá. Férfiként ez az erő vagy a gyengeség jele? Hogy érzitek magatokat gyengédséget adva és kérve? - Vica - Nőként vajon elvárt szerep az, hogy tudjak főzni és tápláló étellel etessem a családom? Férfiként papucsnak számítok, ha szívesen főzök a családnak és igazán örömömet lelem benne? Nőként nem baj, ha csak eljárogatok edzeni, viszont férfiként muszáj lenne kipattintani magamat? Vagy férfiként is fókuszálhatok másra a szabadidőmben, mint csupán a [...]

#férfilettem – Zsuzsi

#férfilettem Épp az edzőteremből értem haza. Minden második nap lemegyek kicsit edzeni, hogy növeljem az izomtömegemet és közben csak magamra, a testemre és a gondolataimra figyeljek. Gondoltam, hogy póló nélkül edzek, mint ahogy majdnem az összes többi férfi, de nem volt bátorságom levenni. Mindig tartok attól, hogy mit gondolnának az emberek, pedig egy vékony trikó is volt a felsőm alatt. Mindegy, így is jó volt sportolni. A tükörben látom, ahogy egyre erősebb leszek, végre már a borosták is megjelentek az arcomon, a felkaromon, lábamon és mellkasomon is egyre dúsabb a szőrzet. Tetszik, nem szeretném leborotválni. Jó érzés. Olyan felszabadítóan férfias. Az öltözőben páran megnézik a testem. Már hozzászoktam, hogy néha csak lopva megbámulnak, de van, hogy keresetlen szavakkal is illetnek. Legtöbbször a gyerekek kérdezik a szüleiktől, hogy Anyu, ő most néni vagy bácsi? Nem hibáztatom őket, még kicsik és kíváncsiak. A szülők nem mindig tudják, hogyan válaszoljanak, ezért inkább azt mondják, nem illik ilyet kérdezni, vagy leteremtik a gyereket a kíváncsisága miatt. Norbinak hívnak, de Nórinak születtem. A családom és barátaim megértettek, elfogadták, hogy én egy női testbe született férfi vagyok. Támogatnak az utamon és bízom benne, hogy a társadalom is egyre elfogadóbb és megértőbb lesz velünk. - Zsuzsi - Gyere, [...]

#férfilettem – Vica

#férfilettem Ha férfi lennék, bátrabb lennék az idegenekkel. Nem azért, mert nōként nem barátkozom, csak nőként sokat veszthetek, ha nem a megfelelőkkel maradok egyedül egy szobában. Ha férfi lennék, kíváncsi lennék a nőkkel kapcsolatban. Megkérdezném, milyen vérezni havonta, milyen a válladon viselni a fogamzásgátlást, futni D-kosárral, érezni, ahogy nō benned valaki, vagy hogy mennyire fáj amikor világra jön, s milyen a menopauzát viselni. Ha férfi lennék, elolvasnék pár szexuálpszichológia könyvet, hogy megpróbâljam megérteni, a nőm miért nem annyit, miért nem úgy akar szexelni, ahogy én. Igyekeznék több módot is találni az intim összekapcsolódásra. Ha férfi lennék, akkor is sokat beszélnék. Mesélném a sztorikat és viccelnék a többiekkel. Örülnék, hogy 35 éves koromig senki nem csesztet a megállapodással, gyerekkel, házassággal. Persze cseszegetnének a karrierrel, a megjelenésemmel, az egzisztenciámmal. Igyekeznék nyugodtan kezelni a nyomást. Ha férfi lennék, kevesebb önbizalmam lenne a nōkkel, mint most, fordítva. Rosszul viselném az elutasítást és a barátság-zónába taszítást. Nehezen érteném, hogy a pasik körül miért nem zsongnak úgy a csajok, mint fordítva. Ha férfi lennék, akkor is furcsának találnám, hogy cégvezetőségekben és bizonyos iparágakban szinte csak férfiak dolgoznak. Férfi vezetőként ugyanazt csinálnám, mint most: igyekeznék férfi-nő csapatokat kialakítani egy-egy feladatkörre, hogy a különböző energiák egyaránt érvényesüljenek. Eközben élesen [...]

Load More Posts