#randompéntek #taps #futótűz #radnóti
Ad néhány percet, hogy visszaérkezz ebbe a valóságba. Hogy szerezz egy kis távolságot a színpadon történtektől, hogy egy kissé megnyugodj.
Pár percig még elrejtheted az arcodat a többiek elől, mindenki előre, a színészekre néz. Van időd letörölni a könnycseppeket, vagy épp az erős szembefényben végre utat engedhetsz nekik.
A tapsrend alatt a színészek arca leveti a szerep álarcát: megjelenik néhány magánemberi rezdülés, egy-egy érdeklődő tekintet, ami végigsvenkel a közönség megvilágított arcain.
Egy jó darabot legalább háromszor szoktak megtapsolni, a negyedik visszatapstól számolódik a siker, azt hiszem. Ezt a posztot épp a negyedik vastaps alatt írom a fejemben, elnézve Kováts Adél továbbra is komoly arckifejezését és László Zsolt a megrendült, könnyes arcokon pásztázó, kissé derűs tekintetét.
Csapódnak a tenyerek és negyedjére hívjuk őket színpadra, s ők negyedjére hajtanak fejet előttünk. Érdekes cserepiac: én hoztam a fókuszált figyelmem és a jegy árát, ti adtatok mesét, érzelmeket, katarzist, gondolatörvényt és a végén ti hajlongtok. A vastaps a legkevesebb, mikor ma kétszáz embert elgondolkoztattatok futótűzként fellángoló gyűlöletről, háborúról, a menekültekről és a családról. Nem bánom, hogy egyre vörösebb a tenyerem, nem kímélem, hallgassátok csak az egyszerre csapodó tenyerek határozott hangját. Engedtétek a bőrötökbe bújni a szociopatát, a hamist, a megrögzöttet, a fájdalmast, a csalódottat.
A taps talán nektek is segít, ad pár percet, hogy visszaérkezzetek a valóságba.
Úgyis lassan vége ennek az átmenetnek: óvatosan kislisszanunk a sorok között és beszippant minket a nagyvárosi este.
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
