Válassza az Oldal lehetőséget

#addiktív

2017.08.29.

#addiktív
A függőség alapvetően, önmagában még nem rossz, csak egy viszonyfajtát jelez. A kóros függőség, ami bekavar a normál életvitelbe, és felülírja az ésszerűséget, a jót.

Ha azt mondom, kóros függőség, akkor már látod magad előtt az injekciót, a gumikötelet, egy sötét sarkot, kócos hajat… holott láthatnád a nagybácsit is, aki nem tud elaludni négy sör nélkül. Egyszer egy fórumon mesélte egy mentős doktornő, hogy még egyetlen háztartásban sem volt probléma, amikor hajnalban kiszállva a beteghez, nyugtatót javasolt. Vényköteles nyugtatót.

Továbbmegyek. Az összes elfogadott vagy épp tiltott szeren való függés csak részben fizikai. Másik részben lelki. A leszokás fontos lépése a mankó biztosítása – ugyanis a függőség valami hiányra válaszolt. Ha a leszokáskor elveszed ezt a “megoldást”, de a hiányt nem oldod meg és nem nyújtasz egy egészséges, átmeneti mankót helyette, akkor nem lesz leszokás. Maximum átszokás, mondjuk láncdohányzásról kényszerevésre.

addiktív magányos szék egy szobában

És akkor megérkeztem. A függőséghez nem kell feltétlenül valami fizikai dolog. Menekülhetünk vagy függhetünk például a szociális kapcsolatainktól is. A társfüggőség az nem az a társaságban könnyen dobált frázis, amit akkor használunk, ha valaki nehezen szakít. (Ugyanúgy, ahogy a depresszió sem szombat esti szomorkodás.)

Kodependencia, társfüggőség. Annyira egybeesik a nőktől sok esetben még mindig elvárt, családot összefogó-mártír szereppel, hogy megfogalmazni is nehéz, hogy micsoda. Úgy nőttünk fel, hogy szinte mindenkinek vannak társfüggő viselkedésmintái, ha a személyiségzavar nem is érinti. Lehet az is társfüggő, aki a munkahelyén és a társasági életében teljesen magabiztos ember – csak a párkapcsolataiban érzi magát egy elviselhetetlen, defektes szürke kisegérnek, akinek meg kell becsülni azt, ami jut. Lehet az is társfüggő, aki látszólag a legkeményebb és a legirányítóbb – de elveszettnek érzi magát, ha nem tarthatja az összes szerette ütőerén az ujját és nem segítheti az életüket, mindig készenlétben, azonnal reagálva. Ugyanis a társfüggőségben elvesznek az én-te határok, és ez ad egy biztonságérzetet. Teljes az összefonódás és az egymásban való feloldódás. (Pont, mint egy romantikus lányregényben, nem?) Nagyon egyszerűen tagadható az egész dolog, hiszen ez így “normális”.

Nem az.

És a társfüggőségről nem lehet úgy leszokni, hogy otthon ülsz a kanapé szélén egyedül és mondogatod magad elé. Egy alkoholista megteheti, hogy nem iszik alkoholt soha többé, de egy társfüggő nem lehet élete végéig magányos. Nem zárkózhatsz el mindenféle szociális kapcsolattól, hiszen az egy másik, káros véglet.

Ha ismerősnek találtad, amit leírtam, akkor elsőként ránts elő egy jó könyvet a négy fal biztonságában, amit nem celeb és sztárújságíró, hanem tapasztalt, hozzáértő szakember írt. (http://pszichologia.com/konyvismertetok/casparus-konyvkiado/toerj-ki-a-tarsfueggsegbl/) Utána már kérhetsz segítséget akár a saját párodtól(!), pszichológustól, ami neked a legjobban működik.

Megtalálhatod a saját hiányodat és segíthetsz magadnak. Szabaddá teheted magadat és a kapcsolataidat. Megtapasztalhatsz egy egészen más típusú teljességet, egy felszabadító elkötelezettséget. Ráadás: a gyerekednek már jobb mintákat adhatsz tovább.

Megéri.

– Száva –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #addiktív írásunkat is!

Ezek a posztok is érdekelhetnek:

Archívum