Húszon túl 2017-12-28T14:30:16+00:00

A Húszon túl

Zsuzsi vagyok.
Szeretek írni. Mindig is szerettem, mert arra késztet, hogy összeszedjem a gondolataimat egy bizonyos témával kapcsolatban. A Húszon túl számomra egy olyan kis menedék, ahova visszahúzódhatok, elbújhatok az élet többi része elől. A barátaimmal olyan témákat beszélhetünk, vitathatunk meg, amiket egy meleg tea vagy egy hűsítő limonádé fölött is átbeszélnénk, viszont a fizikai távolság miatt erre nincs mindig lehetőségünk.

Sziasztok, Vica vagyok. Ha éppen nem hátizsákkal a vállamon, akkor gondolatban kalandozom. Hol távoli tájakra, hol a lelkem bugyraiba, hol a korosztályomat körülvevő keszekusza világba. A Húszon túl számomra lehetőség, hogy valami szépet alkossak a legjobb barátnőimmel és kapcsolódjak hozzátok, akik hasonló cipőben jártok, mint mi, hogy együtt próbáljuk kitalálni, merre is tartunk és értékelni, honnan is jövünk.

Itt Száva. Megállás nélkül írok, több, mint húsz éve – bennem valahogy így kristályosodnak ki a dolgok. Keresem az egyensúlyt, sokat dolgozom azon, hogy egy harmonikus élet felé haladjak.
Nekem a Húszon túl jelenti azt a virtuális kanapét, ahol a barátnőimmel kidumáljuk az élet fontos dolgait minden héten. Persze az a tény, hogy ez a közösség mára már nem négy fős, nagyon boldoggá tesz.

Sziasztok, Dóri vagyok.
Szeretem a gondolataimat megosztani a világgal és nagyon szeretem, ha az írásaim az olvasókat beszélgetésre, további gondolkodásra sarkallják.
Mélyen hiszek az emberi intelligenciában és az emberek eredendő jóságában. Valahol a lelkem mélyén még mindig egy tornacsukás hippi vagyok  A Húszon túl ezért nekem azt a teret jelenti, ahol a barátnőimmel és veletek együtt, virtuálisan kézen fogva megpróbáljuk egy kicsit jobb hellyé tenni a világot.

2018-06-20

#tárgyak – Dóri

#tárgyak Szeretném azt gondolni, hogy nem olyan fontosak a számomra, de valószínűleg fontosabbak, mint hiszem. Minden költözésemkor rá kell jönnöm, hogy úgy látszik, szeretek olyan tárgyakat magam köré halmozni, amiktől otthon(osabban) érzem magam. Azt hiszem, ez ilyen kulturális örökség, mert végignézve a családomon, szinte mindenki elég durván gyűjtögető. A nagymamámnál mindig azon szoktam mosolyogni, hogy ha kitörne a harmadik világháború, a nagyi mindennemű fennakadás nélkül ellenne még nagyjából 2-3 hónapig. Persze, az élelmiszer, az más egy kicsit. A családi lakásunkban viszont már konkrétan nem férünk el a tárgyaktól. Rogyadozunk az évtizedekkel ezelőtt elpakolt telefonok, szakadt táskák és öreg bútorok alatt, merthogy majd csak jó lesz valamire. Tele vagyunk olyan tárgyakkal, amiket megvettünk, hogy majd mennyit fogjuk használni, aztán még a csomagolásból se bontottuk ki. Én ezt az állapotot, őszintén, már nagyon nem szeretem. A tavalyi lakásfelújítás alkalmával reménykedtem, hogy talán végre kidobálhatjuk a "gyűjteményt", de végül még a tárolóból se pakoltunk ki, pedig ott már évtizedek óta állnak a felhalmozott cuccok, ilyenformán tehát semmi hatásuk nincs az életünkre nézve. De majd csak jó lesz valamire... Az új otthonaimat már szeretném úgy kialakítani, hogy csak értelmes és hasznos tárgyak vegyenek körül. Erre már egy ideje tudatosan figyelek, még ha nehéz is a [...]

#tárgyak – Zsuzsi

#tárgyak Nem igazán fontosak számomra, viszont a használati tárgyaknál kiemelkedő szerepet tölt be a praktikum. Amennyiben az adott tárgy megkönnyíti a mindennapok teendőit, akkor szívesen veszem meg és örömmel birtoklom. Ez az egyik oka például, hogy jelenleg három babakocsink van és különböző hordozóink. Mindegyik maximálisan ki van használva. Egyébként nem gyűjtök tárgyi emlékeket, nincs sok nosztalgikus dísztárgyam. A tavalyi költözéskor majdnem minden ilyentől megváltam vagy digitalizáltam, amit lehetett, a minimalizmus, a praktikusság és az érzelmi elgyengülés elkerülésének jegyében. Csupán három nagy érzelmi töltettel bíró emléket hagytam meg: az egyik egy képeslapokból készült doboz, amit anyukámmal csináltam általános iskolás koromban, a második egy fényképalbum a családomról, a harmadik pedig egy csomag origami és rajz a testvéreméktől, amit az első lányom születésére készítettek. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem szeretek nosztalgiázni. Imádom nézegetni a régebben készült képeket, melyeket felhőben tárolunk. Ha azok, és a korábban említett három tárgy elveszne, az nagyon érzékenyen érintene. Ezért is vigyázok rájuk, és a digitalizált emlékek több helyre le vannak mentve, hogy biztonságban tudjuk őket. Ti gyűjtögetők vagy inkább minimalisták vagytok? Vagy valahol a kettő között? - Zsuzsi - Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon! Nézd meg a többi #tárgyak írásunkat is!

#tárgyak – Száva

#tárgyak Az én vízválasztó kérdésem a tárgyaim kapcsán: "Ha külföldre költöznék, magammal vinném?" (Bónusz: nem csak tárgyakra, pasikra is stimmel! 😉 😀 ) Ha a válasz nem, mert felesleges cipelni, nem is fontos, ott is meg lehet venni, ha mégis szükségem lenne rá - akkor valószínűleg most sem elengedhetetlen része az életemnek. A rossz szájízű emlékek, ajándékba kapott, soha nem használt tárgyak és a pót-pót-pót-tartalékok szép lassan képesek feltölteni a lakást, ellopva a hasznos teret. Lassan megint költözök és újra nagy válogatásban vagyok. Még van néhány hónap, de szeretnék időben helyet találni annak, ami már nem jön velem. A cél, hogy 10-12 doboz és 1-2 ruhászsák újra elég legyen. Nemrég ráeszméltem, hogy az elmúlt 10 évben mennyit változtam: ma már tudom, hogy a nagy változással sok jó dolog is jön. Mindig! Így nincs is mitől félni, nem kell mindenféle tárgyakba kapaszkodni. A fontos dolgoknak kell majd csak újra helyet találni. Ti hogy viszonyultok a tárgyaitokhoz? Mennyire határoznak meg titeket? Ki irányít otthon 😉 - ti vagy a cuccaitok? - Száva - Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon! Nézd meg a többi #tárgyak írásunkat is!

#randompéntek #taps #futótűz #radnóti – Száva

#randompéntek #taps #futótűz #radnóti Ad néhány percet, hogy visszaérkezz ebbe a valóságba. Hogy szerezz egy kis távolságot a színpadon történtektől, hogy egy kissé megnyugodj. Pár percig még elrejtheted az arcodat a többiek elől, mindenki előre, a színészekre néz. Van időd letörölni a könnycseppeket, vagy épp az erős szembefényben végre utat engedhetsz nekik. A tapsrend alatt a színészek arca leveti a szerep álarcát: megjelenik néhány magánemberi rezdülés, egy-egy érdeklődő tekintet, ami végigsvenkel a közönség megvilágított arcain. Egy jó darabot legalább háromszor szoktak megtapsolni, a negyedik visszatapstól számolódik a siker, azt hiszem. Ezt a posztot épp a negyedik vastaps alatt írom a fejemben, elnézve Kováts Adél továbbra is komoly arckifejezését és László Zsolt a megrendült, könnyes arcokon pásztázó, kissé derűs tekintetét. Csapódnak a tenyerek és negyedjére hívjuk őket színpadra, s ők negyedjére hajtanak fejet előttünk. Érdekes cserepiac: én hoztam a fókuszált figyelmem és a jegy árát, ti adtatok mesét, érzelmeket, katarzist, gondolatörvényt és a végén ti hajlongtok. A vastaps a legkevesebb, mikor ma kétszáz embert elgondolkoztattatok futótűzként fellángoló gyűlöletről, háborúról, a menekültekről és a családról. Nem bánom, hogy egyre vörösebb a tenyerem, nem kímélem, hallgassátok csak az egyszerre csapodó tenyerek határozott hangját. Engedtétek a bőrötökbe bújni a szociopatát, a hamist, a megrögzöttet, a [...]

#útinapló – Zsuzsi

#útinapló Olyan sok szép hely van a világon, de sajnos az emberek szabad ideje és pénze is véges. Ennek okán mi is, mint általában mindenki, úgy választunk úticélokat, ami pénzben, időben és élményben is megérik számunkra. Pontosan mit is értek ez alatt? Nálunk van egy olyan "szabály", amit az esetek 99%-ban érdemes követni, azaz érdemes az utazást úgy tervezni, hogy a célnál több időt tudjunk tölteni, mint az oda- és visszaút együtt. Gyerekek előtt ez számomra nem volt fontos, mert imádok buszon, vonaton, autóban ülni, de a lányok születése óta ez egy egészen fontos szemponttá vált nekem is. Aztán az anyagi részét az utazásnak három nagyobb egységre lehet bontani: az utazás maga, a szállás és az adott helyen eltöltött idő. Érdemes nézegetni a különféle utazással kapcsolatos kuponos oldalakat és feliratkozni repülőtársaságok hírlevelére, így könnyen és gyorsan tájékozódhatunk az aktuális akciókról és sokszor nagyon jó kis utazási lehetőségeket lehet így megcsípni. (A legolcsóbb utazási opció pedig a stoppolás. 🙂 ) A szállásnál, amíg fiatalok vagyunk és/vagy nagy az alkalmazkodóképességünk, addig a Couchsurfing nagyon költséghatékony és kalandos. Aztán, ahogy a kényelmünk fontossága, a gyerekeink száma nő, úgy az AirBnB tűnik a legelérhetőbb szálláslehetőségnek. Számunkra az utazások során a szállás és az utazás módja [...]

#útinapló – Száva

#útinapló Nagyon szeretek emlékeket gyűjteni a helyekről, ahol járok. Általában erős érzelmi töltete van minden utazásomnak: vagy a társaság miatt, vagy azért, mert valamiféle cezúra szerepét tölti be az életemben. A telefonom nagyon szép képeket készít, folyton kéznél is van, mégis sokszor meggondolom már, hogy fotózzak-e. Néha egyszerűbb egy pár sort lefirkantani, és az az apró üzenet önmagamnak minden fényképnél élesebben rögzíti majd a fényeket, a színeket, a formákat, a hőmérsékletet és az érzéseket. Volt, hogy muszáj volt egy SMS-t küldenem: itt vagyok az óceán partján és rád gondolok. Meg kellett köszönni azt a sok mesét azokról a színes, régi utakról - az óceánig vittek. Mindketten még sokáig fogunk erre emlékezni. Meglepő módon a kedvencem, ha ételek és italok szegélyezik az utamat, mert az ízek emléke is nagyon határozottan képes visszaröpíteni a pillanatba. Az organikus pisztáciafagylalt egy napsütötte kikötőbe, egy bontakozó beszélgetésbe egy akkor még ismeretlen, erős nővel. A legszaftosabb, mascarpone-val borított diós répatorta íze pedig egy mellékutcában lévő, szuterén, mégis fényes londoni kávézóba, a szertartásosan teázó kedvessel szemben ülve, miközben a mellettünk lévő asztaloknál harsánykodó kamaszok és egy, a Hugh Grant filmek annyira angolos baráti társaságát idéző, kötött pulóveres, fiatal felnőtt asztaltársaság reggelizik. Általában persze hazajön velem néhány tömegközlekedési jegy, [...]

#útinapló – Dóri

#útinapló Az az igazság, hogy évek óta nem utaztam csupán a turistáskodás céljából külföldre. Persze, körülnéztem azokban az országokban, ahol épp laktam, de az más, mint ténylegesen elmenni egy másik országba. Viszont ez azt is jelenti, hogy Lisszabont, ahol élek, már lassan úgy ismerem, mint a tenyeremet (oké, persze, ez enyhe túlzás, de tényleg alaposan bejártam már). Szóval, ha a nyáron arra adnátok a fejeteket, hogy körülnézzetek ebben a meseszép, végtelenül barátságos városban, akkor itt van az általam összeállított szubjektív tízes lista a leginkább kihagyhatatlan látni-, csodálni- és kipróbálnivalókról. 1. Sétálgatni Alfama összevissza utcáin, belebotlani a tolvajok piacába (Feira da Ladra), ami igazából egy gigantikus bolhapiac, és kávézni egyet a Graça kilátónál, ami kétségtelenül az egyik leggyönyörűbb kilátást biztosítja a városra. 2. Végigsétálni a Rua Augustán a diadalív alatt, le a folyóparthoz a Praça do Comércioig, gyönyörködni az Április huszonötödike híd, a Jézus szobor és a horizonton a tengerbe ömlő Tejo folyó együttes látványában. 3. Bolyongani egy napot Belémben, meglesni a felfedezők szobrát, a belémi tornyot, a Jeronímos Kolostort és a Belémi Kulturális Központot, ahol hétvégenként kézműves piac és designer ruha vásár várja az érdeklődőket. A Belémi Modern Művészeti Múzeum szerintem remek gyűjteménnyel rendelkezik, köztük több magyar alkotót is találhatunk. Kihagyhatatlan [...]

#útinapló – Vica

#útinapló Januárban Izraelben jártunk. Erre P. csak annyit mondott "nem is te lennél, ha nem valami háborús övezet közelébe mennél nyaralni". Jót nevettem, de azt tudni kell, hogy soha egy pillanatig sem éreztem veszélyben magam Izraelben, sőt. Biztonságot adott, hogy pár percenként fegyveres katonákba botlottunk, lett volna kihez fordulni azonnal, ha szükséges. Először is, a döntés nem volt egyszerű, az Azori-szigeteket és Marokkót kellett legyőznie Izraelnek a tervezési fázisban. Végül azért nyert, mert ez a kis ország könnyen bejárható és olcsón megközelíthető. Januárban, a holtszezonban olcsó a repülőjegy és a szállás is, ráadásul kellemesen meleg az idő. Fapadossal repültünk a Vörös-tengernél fekvő Eilátba, ahol a legnagyobb élményt a szép színes halak adták. Van egy igazán szürreális dolog ugyanis a város szélén: egy fülke, amit a tengerbe, a korallzátonyok közé helyeztek, így olyan, mintha mi lennénk a tengeren belül egy levegővel teli akváriumban - a halak is nézegethetnek minket, mi is őket. Eilátból busszal álltunk tovább a Holt-tenger mellett fekvő Neve Zoharba. Ezen a területen a szállások még főszezonon kívül is elég drágák, de sikerült egy kis lakást bérelnünk elfogadható áron. A tulaj segített a közlekedésben, mert buszok ritkán jártak. Még így is elég meleg volt, hogy hosszan lebegjünk a sós vízen. [...]

Load More Posts