Húszon túl 2017-12-28T14:30:16+00:00

A Húszon túl

Zsuzsi vagyok.
Szeretek írni. Mindig is szerettem, mert arra késztet, hogy összeszedjem a gondolataimat egy bizonyos témával kapcsolatban. A Húszon túl számomra egy olyan kis menedék, ahova visszahúzódhatok, elbújhatok az élet többi része elől. A barátaimmal olyan témákat beszélhetünk, vitathatunk meg, amiket egy meleg tea vagy egy hűsítő limonádé fölött is átbeszélnénk, viszont a fizikai távolság miatt erre nincs mindig lehetőségünk.

Sziasztok, Vica vagyok. Ha éppen nem hátizsákkal a vállamon, akkor gondolatban kalandozom. Hol távoli tájakra, hol a lelkem bugyraiba, hol a korosztályomat körülvevő keszekusza világba. A Húszon túl számomra lehetőség, hogy valami szépet alkossak a legjobb barátnőimmel és kapcsolódjak hozzátok, akik hasonló cipőben jártok, mint mi, hogy együtt próbáljuk kitalálni, merre is tartunk és értékelni, honnan is jövünk.

Itt Száva. Megállás nélkül írok, több, mint húsz éve – bennem valahogy így kristályosodnak ki a dolgok. Keresem az egyensúlyt, sokat dolgozom azon, hogy egy harmonikus élet felé haladjak.
Nekem a Húszon túl jelenti azt a virtuális kanapét, ahol a barátnőimmel kidumáljuk az élet fontos dolgait minden héten. Persze az a tény, hogy ez a közösség mára már nem négy fős, nagyon boldoggá tesz.

Sziasztok, Dóri vagyok.
Szeretem a gondolataimat megosztani a világgal és nagyon szeretem, ha az írásaim az olvasókat beszélgetésre, további gondolkodásra sarkallják.
Mélyen hiszek az emberi intelligenciában és az emberek eredendő jóságában. Valahol a lelkem mélyén még mindig egy tornacsukás hippi vagyok  A Húszon túl ezért nekem azt a teret jelenti, ahol a barátnőimmel és veletek együtt, virtuálisan kézen fogva megpróbáljuk egy kicsit jobb hellyé tenni a világot.

2018-01-19

#randompéntek #annyimindent

#randompéntek #annyimindent Letépem a vart a sebről Megeszem azt a tábla csokit Kivasalom a hajam Napi 9 órát ülök Magassarkút húzok Combomnál kiszakadó harisnyában szétdörzsölöm a bőröm Lerágom a bőrt a körömágynál Szétcsapom a májam tequilával Annyi mindent teszek a testemmel, amit nem érdemel! Akkor legalább adok neki egy kis egészséges ételt és heti két edzést idén, kicsit érezze a törődést. Szerintetek elég ez? Ti mit tesztek, hogy jobb legyen a testeteknek? - Vica - Gyere, beszélgess velünk! 🙂 - Kommenteld a posztot Facebookon! Nézd meg a többi #randompéntek írásunkat is!

#átmelegedve – Zsuzsi

#átmelegedve Ma végre nem esik a hó. Lassan sétálok az utcán. A kabátban még az iroda melegsége öleli a testemet. Gyalogolhatnék, de inkább beállok a villamosmegállóba. Mindjárt itt a négyes-hatos. Ott legalább mindig meleg van. Van, hogy büdös, de legalább meleg. Csak négy megállót megyek. Kisodor a tömeg magával, szorítom a táskám, leheletem késként vág a hangos körúti estébe. Sétálok a Dob utcán, az ujjaim elgémberedtek. Mindenem átfázott már, még a tegnapi és az előtti hideg is a bőrömön érződik. Kinyitom a deres ajtót, belépek a lakásba. A lakótársaim a konyhában ülnek. Mindegyikük téli kabátot, sálat, cipőt visel. Biccentek nekik és a szobába veszem az irányt. Bebújok az ágyba, a téli kabát rajtam, magamra húzok egy, kettő, majd három takarót. Várom, hogy elmúljon a vacogás. Várom, hogy ne ránduljanak görcsbe az izmaim a hidegtől. Elalszom, de pár óra múlva arra kelek, hogy fázom. Nagyon fázom. Kimászom az ágyból, próbálok pár tornagyakorlatot végezni, hogy felmelegítsem a testemet. Forralok egy kis vizet a tűzhelyen, hogy belemárthassam a kezem. Melegvíz sem jön a csapból. Már másfél hónapja nincs fűtés és meleg víz sem. Tegnap sírtam. Annyira fáztam a lakásban. Ma már nem sírok, hanem pakolok. Átmegyek egy barátomhoz. Ott alszom. Ott meleg van. Ott a [...]

#átmelegedve – Száva

#átmelegedve Reggelente újságot osztottam, délutánonként fotókat készítettem a szórólapozó társaimról a megrendelőknek. Emlékszem, aznap mocsok hideg volt, mire feljutottam a metróból, már besötétedett. Még ki kellett jutnom Albertfalvára, aztán vissza a Vörösmarty térre. A villamoson nem volt fűtés, Albertfalva pedig oltári messze van. A zsebkendőm elfogyott, rettenetesen kínosan éreztem magam. A kezemet folyamatosan próbáltam dörzsölgetni, amikor lehet, a zsebemben tartani, de egyre reménytelenebb volt. Mikor végeztem a Vörösmarty téren, elsírtam magam. Nem mozgott a kezem többé és nem éreztem két ujjamat. Hazaértem a hideg albérletbe, ahol rendszeresen jégvirágos volt az ajtó és az ablak: belülről. Bekapcsoltam a fűtést, próbáltam hideg és langyos víz váltogatásával felmelegíteni a dermedt ujjaimat, aztán odabújtam a melegedő konvektorhoz. Egész este két paplan alatt ültem és forró teát ittam, amíg kívül-belül átmelegedtem. Utána idővel már jobb volt: mikor tudtam, hogy elég pénzt kerestem a következő hónapra, akkor gyakrabban be mertem fűteni, hiszen tudtam, hogy ki fogom tudni fizetni a számlát. Ezek az idők már elmúltak. A fűtés folyton megy, a lakás száraz és a szobából dolgozom, többé nem kell az utcát járnom. Főzök egy bögre teát, a nyakamra tekerem a sálamat, odakuporodok a fotelbe a radiátor mellé és pötyögök a szuper kis laptopomon. Felnőttem, tanultam és szerencsére sikerült [...]

#átmelegedve – Dóri

#átmelegedve Soha senki nem hiszi el nekem, amikor azt mondom, Portugáliában sokkal-sokkal hidegebb a tél, mint otthon. Pedig ez az igazság. Nem tudom, tudtátok-e, de ebben az országban nincs központi fűtés. Egyáltalán. Sehol. Az új házakban sem. Még a közintézményekben sem. Decembertől, amikor megérkezik a rossz idő, április közepéig nagyon hideg van. Amikor ezek a házak épültek ugyanis, még sokkal enyhébbek voltak a telek, és az emberek nem számoltak mindenféle jövőbeli esetleges klímaváltozással. Télen pedig teljesen kihűlnek a lakások. Éjszakánként pirosra fagy az orrom. A jéghideg fürdőszobában zuhanyzom, aztán a hideg utcákon kóborolva eljutok az egyetemre, ahol egész nap a hidegben ülök, amíg végre haza nem jutok. Akkor végre bekapcsolom a radiátort, és nagyjából 1-másfél óra múlva meleg lesz a lakás egyik szobájában. Hogyan éljük túl? - 4 (!!) réteg takaró alatt alszunk. (Legalábbis ebben a lakásban. Az előzőben, ahol hőszigetelésem sem volt, melegítőben, hálózsákban és 3 réteg takaróban aludtam.) - A napi öltözékem elengedhetetlen része a két zokni, a bundás harisnya, és a trikó. Trikó felett meg minimum 2, néha 3 réteg, a kabátot leszámítva. - Bundás mamusz, melegítő és zokni otthonra. - Rengeteg meleg kamillatea. - Picike villanyradiátor, hogy legalább azt a pár órát, amit otthon töltünk, ne a fagyban [...]

#átmelegedve – Vica

#átmelegedve Az első munkám az egyetem alatt helyszínbiztosítás volt. Már a második alkalommal egy reklámfilm forgatásán kellett az eszközök épségére vigyáznom. 2007. december 19-én. Olyan borzasztóan hideg volt, hogy fél óra után két zokni és csizma mellett is fáztak a lábujjaim. Négy óra után már semmit nem éreztem a lábamból és a kezeimből, a fülem a sapka alatt is vörösre fagyott. Aztán sajnos mégis megéreztem azt, amit ilyenkor, a kültéri, fagyos munkaidő közepén nem akarsz érezni. Pisilnem kellett! Tartottam, tartottam, de hát ez olyan, mint az elvek: az ember tartja, amíg bírja. Egy óra múlva feladtam. Akkor már öt órája álltam a hidegben a Szentlélek téren. Megadtam magam a természetnek és beballagtam a toi-toi vécébe.   Két dolog, hölgyek: ha egyáltalán nem érzed a bőröd deréktól lefelé, akkor fogalmad sem lesz, merre távozik a kispatak belőled. Így aztán olyan utakat talál, amilyeneket nem szégyell: a kispatakok pedig csoroghatnak bizony bármerre, nem a szemérmességükről híresek. A másik, hogy a toi-toi szerintem egyetlen biztonságos és higiénikus használati módja az, ha felguggolsz rá. Ezt csak évekkel később tanultam meg.   Miután túl voltam életem legrosszabb mosdószünetén, még egy óra munka után mehettem haza a békásmegyeri albérletembe. Akkor először egy szavam sem volt, hogy a távfűtést [...]

#randompéntek #külföldiszülés

#randompéntek #külföldiszülés Egy hónapja megszületett a második lányom, így teljesnek mondhatom az amerikai terhesgondozással, szüléssel kapcsolatos tapasztalataimat. A terhesség harmadik hónapjában költöztünk az USA-ba, így akkor találkoztam először az itteni orvosommal. A doktorválasztás szempontjából az volt a legfontosabb, hogy a hozzánk legközelebbi kórházban mihamarabb tudjon fogadni, mert addig még nem volt semmilyen ultrahang a kisbabáról. Az első találkozás után havonta találkoztam Dr. Polo-val, míg az utolsó másfél hónapban két hetente, majd hetente kellett hozzá járnom. A várandósságom komplikációmentes volt, csupán a végén iktattak be pár extra ultrahangot. Az USA-ban ugyanis, a protokoll szerint, csupán kettő alkalommal vizsgálják a magzatot ultrahanggal a kilenc hónap alatt. Hüvelyi vizsgálat is csupán kétszer történt, a legelején, majd a 36. héten. Egyébként minden orvosi találkozáskor kérdezgettek, hogy hogyan érzem magam, vérnyomást mértek, haskörfogatot mértek, a baba szívhangját meghallgattuk, vizeletmintát teszteltek és adott alkalmakkor vért vettek tőlem. Ezen kívül mindig biztosított az orvos arról, hogyha bármi kérdésem van, akkor nyugodtan kérdezzek akár a baba fejlődésével, saját magammal, illetve a VBAC (császár utáni természetes szülés) vagy az új császármetszés lehetőségeiről, veszélyeiről. Őszintén, nagyon jó érzés volt, hogy a kezdetektől fogva partnernek, egyenrangú félnek érezhettem magam az orvosi találkozások alkalmával. A vajúdás, szülés során minden a kívánságaim szerint zajlott. Nem próbáltak [...]

#oszdmegatudást – Dóri

#oszdmegatudást Mindig is szerettem tanítani, legyen szó az iskolai tananyag átadásáról vagy bármilyen egyéb ismeret megosztásáról. A tudás értékes valuta, amivel egyrészt nem szabad fukarkodni, másrészt az a különleges tulajdonsága van, hogy csak egyre gazdagabbá teszi az emberiséget. Épp ezért gyakran mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, pusztán a tanítás öröméért is tanítok. Én ezt élvezem, és úgy gondolom, mindenki birtokában van valami olyan tudásnak, ami értékes lehet egy másik ember számára. Ha Te is hasonlóképp gondolod, csak biztatni tudlak, hogy keress fel egy civil szervezetet, akik örömmel fogják fogadni a tudásodat! Nekem személyes kedvencem a BAGázs Közhasznú Egyesület felnőttoktatási programja, ahol az önkéntes tanítók roma felnőtteknek segítenek befejezni az iskolát, hogy ezáltal egy lépéssel közelebb kerüljenek az álmaikhoz. Szerintem óriási bátorság kell ahhoz, hogy ennyi idősen valaki visszaüljön az iskolapadba, és már önmagában az is fantasztikus, hogy Magyarország egyik legkilátástalanabb településén az emberek elkezdenek hosszú távban gondolkodni, mernek tervezni, a saját vágyaikra reflektálni és nyitni a külvilág felé, ami gyakorlatilag minden aspektusában csak segíti őket a telepről való kikerülésben. A program indulása óta nyomon követem a munkájukat, és le a kalappal minden résztvevő és önkéntes előtt! Ha szívesen csatlakoznál ehhez a kezdeményezéshez, jelenleg épp önkéntes tanítókat keresnek 😉 Itt tudsz jelentkezni: http://www.bagazs.org/onkentesseg/ Itt pedig [...]

#oszdmegatudást – Zsuzsi

#oszdmegatudást Odahajolsz hozzá és felemeled. Megsimogatod, beszélsz hozzá, neki. Elmagyarázod, mi történik éppen. Hagyod, hogy kipakoljon, megnézze, megtapogassa, felmérje. Látod, hogy ide-oda szalad, mosolyog és tart valamit a kezében. Megvizsgálja, hozzád rohan, kérdez és te válaszolsz. Két méterrel arrébb újra és újra felteszi ugyanazt a kérdést. Te mindig válaszolsz, magyarázol, leírod. Palacsintatésztát keversz előbb te, majd ő. Figyeli minden mozdulatodat, minden rezgésedet. Pár év múlva meglepetésből készít palacsintát, amire hazaérsz a munkából. Este leül melléd egy kockás füzettel és matekfeladatokról kérdez. Közösen, nyugodtan átnézitek, próbáljátok kitalálni a megoldáshoz vezető utat. Hónapok múlva hazahozza a bizonyítványt, benne az iskolai eredményeivel. Eközben a testvérét terelgeti, ahogy korábban tőled látta. Készül a vendégek fogadására. Te hajtogatod a szalvétát, ő ismét követi a mozdulataidat. A szalvéták ugyanolyanok lesznek, talán az övéi valamivel szebbek, pontosabbak mint a tied. Ő mind ez idáig tanult, te pedig osztottad a tudásod, habár lehet, nem is tudtál róla: a jelenléteddel, a figyelmeddel és a válaszkészségeddel. - Zsuzsi - Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon! Nézd meg a többi #oszdmegatudást írásunkat is!

Load More Posts